2016. március 26., szombat

Minden nő nőies, csak van, akinél elő kell csalogatni (Nyugat interjú)


Cikk a Nyugat.hu oldalon.

Minden nő nőies, csak van, akinél elő kell csalogatni - interjú Csuka Adrienn szombathelyi hastáncoktatóval

A hastánc fizikai és lelki hatásairól, a mozgásforma keleti és nyugati megítéléséről és a trendekről beszélgettünk vele.
A hastáncból a külső szemlélők általában annyit látnak, hogy pár jó csaj egzotikus ruhákban keleti zenére rázza magát a színpadon. Ennyi lenne az egész? Nyilván nem. A hastánc fizikai és lelki hatásairól, a mozgásforma keleti és nyugati megítéléséről és a trendekről beszélgettünk Csuka Adrienn (művésznevén Shamila) szombathelyi hastáncoktatóval.
Mikor kezdtél el táncolni, egyáltalán, miért pont a tánc önkifejezési formája mellett törtél lándzsát?
Gyerekkorom óta szeretek táncolni, középiskolásként például jazzbalettre jártam. Már akkoriban is élveztem a színpadi fellépéseket, és nagyon szerettem koreográfiákat készíteni. A hastánccal csak később, 30 éves koromban kezdtem el foglalkozni. Ez úgy történt, hogy egy születésnapi partin fellépett egy hastáncos, megtetszettek az izgalmas mozdulatai és a szép ruhája. Ahogy néztem, úgy gondoltam, ez biztosan nekem is menne. Pár lánynak a partiról sikerült megfűznie, hogy beiratkozzunk a hastáncos akkor induló kezdő tanfolyamára.
Nehéz volt az elején?
Az első órákon rá kellett jönnöm, hogy mégsem olyan egyszerű a hastánc, mint amilyennek látszik. Előfordult, hogy egy-egy mozdulatot nem tudtam elsőre megcsinálni, de addig-addig próbálkoztam otthon a tükör előtt, amíg nem ment. Már az elején úgy gondoltam, hogy ezzel később én is szeretnék komolyabban foglalkozni. Megfogott a zene, a mozdulatok, éreztem, ez valami más, mint amit eddig csináltam. Hat hónap után már többre, gyorsabb fejlődésre, saját koreográfiákra vágytam. Elkezdtem kutatni, szerettem volna mélyebben a hastánc történetébe is betekintést nyerni. Jelentkeztem egy hastánctáborba, ahol a későbbi mestertanárommal, Mahastival is találkoztam.
Versenyeken részvétel, illetve az ezeken elért eredmények mennyire számítanak abban, hogy valakiből hastáncoktató legyen?
Nincs összefüggésben, viszont a dobogós helyezések, a sok-sok tapasztalat mindenképpen pozitív, amit oktatóként tovább lehet adni. Ahhoz, hogy valaki hastáncoktató legyen, elhatározás, sok munka és elhivatottság kell.
Én azért választottam Mahasti oktatóképzését 2005-ben, mert az kétéves és érettségihez kötött volt, ahol – a gyakorlat mellett – sok elméletet is tanultunk. A képzés – sikeres vizsgát követően – oklevelet és bizonyítványt adott, amit akkor fontosnak éreztem az oktatáshoz. Aki tanári végzettséggel rendelkezik, az talán picit könnyebb helyzetben van hastáncoktatóként is. Akinek más végzettsége van, de ilyen képzésre jelentkezik, mit én is, mindenképpen jót tesznek az önismereti tréningek, a szituációs gyakorlatok – természetesen ilyenek is a képzés részét képezték.
Bevallom, az elején bizonytalan voltam, úgy éreztem, hogy a tudásom nem elég az oktatáshoz. De végig akartam csinálni, ezért a képzéssel egyidejűleg rengeteg különórát is vettem, ahol az alapoktól kezdve újra átismételtem mindent. A célom az volt, hogy később alaposan és pontosan adhassam át a tudásom.
Mióta tanítasz?
Idén van 10 éve. Még egy év hátra volt a képzésből, amikor az ismerőseim elkezdtek noszogatni, hogy kezdjek el tanítani. Korainak tartottam még belevágni, így tanácsot kértem a mestertanáromtól. Ő azt mondta, hogy ez nagyon jó gyakorlat lenne számomra a képzés mellett, és biztosan nem hiába kapom ezt a lehetőséget, továbbá alkalmasnak is talált erre a feladatra. Így kezdődött.
Ha valaki elkezdi a hastáncot, akkor nagyjából mennyi idő kell ahhoz, hogy érezze a ritmusát, ellazuljon és belejöjjön a mozdulatokba?
Ez teljesen változó, egyénfüggő. Van, aki hamar megtanulja, vagy egyszer megmutatom, és megy neki. Van, akinek csak a harmadik, negyedik órán sikerül – ez is természetes. Voltak olyan tanítványaim, akik például latin táncot vagy néptáncot tanultak korábban, amit rögtön láttam a mozgásukon – ők persze sokkal hamarabb el tudták sajátítani a mozdulatokat, és kecsesen mozogtak. Az sem mindegy, hány éves korban kezd el valaki táncolni. Mint minden más táncnál, fiatalabb korban könnyebben megy. De soha nem késő elkezdeni, minden korban meg lehet tanulni, csak kitartás kell hozzá.
Miért a „Shamila” művésznevet választottad?
Ezt a bátyám találta nekem. Olyat kerestem, ami illik hozzám, amivel azonosulni tudok, és jól érzem magam. A keresztnevem miatt A betűvel kezdődőt kerestem, de nem találtam hozzám illőt. Mikor a bátyám kimondta a Shamilát nekem is megtetszett, és ahogy kimondtam, éreztem, hogy ez az. Utána tudtam csak meg, hogy nagyszerű hölgyet jelent.
A hastánc beutazta szinte az egész világot, folyamatosan változott és sok változata létezik, a töröktől a törzsiig. Miért pont az arab verziót választottad?
Mikor elkezdtem, akkor még nem ismertem a hastánc különböző ágait, még csak alapmozdulatokat tanultunk, ami valamennyi stílus esetében ugyanaz. A szívemhez a klasszikus arab hastánc, a folklór stílusok és a modern, fantázia stílus áll a legközelebb. A klasszikus tánc számomra a legfinomabb, legkecsesebb változat. A folklór is nőies, ezeket a vidámságuk miatt szeretem nagyon. A modern fantáziastílusokba pedig „minden belefér”, látványos kellékeket lehet használni, show-t lehet csinálni, mindenféle ötletet bele lehet vinni.
A fellépéseken csodaszép és néha elég szokatlan ruhákban is látni a táncosokat. Létezik olyan, hogy hastáncdivat?
Természetesen itt is van divat, amit muszáj követni, figyelni kell a trendet, főleg a versenyeken. Most például nagyon futnak a finom hernyóselyemből készült ruhák, ami alá testszínű rövidnadrágot vesznek fel. Divatosak a csillogó strasszok, kristályok, amikkel a ruhákat díszítjük. A klasszikus egyiptomi fellépőruhák mindig divatosak. Gyönyörű ruhákat lehet vásárolni vagy varratni. Aki nagyon ügyes és kreatív, magának is tud varrni.
Külföldön, az arab kultúrában teljesen más megítélése van a hastáncnak, mint a nyugatiban. Nálunk inkább látványosság, ott azonban inkább lenézték a hastáncosokat, elítélték őket és prostituáltként gondoltak rájuk. Mi a véleményed erről?
Vitathatatlan a hastánc erotikus töltete, és igaz, hogy például a háremekben csábításra használták. A tánc az idők során sokat fejlődött és változott. Mindig tükrözte a társadalmi kereteket, amelynek része volt. Vallási okok miatt sokszor kerültek a táncosnők a társadalom peremére, vagy elítélték őket. Később színpadra került, balettos elemekkel is keveredett, majd jöttek a fekete-fehér hollywoodi filmek és filmcsillagok. A tánc fennmaradt és él, és sokan próbáljuk ma Magyarországon a hastánc művésziségét előtérbe tolni és színpadra vinni.
Elég pusztán pontos mozdulatokkal, szépen táncolni ahhoz, hogy az valóban lenyűgözze a közönséget?
Ha a hastáncban sikerül eljutni arra a szintre, hogy merünk improvizálni vagy előadni, előjönnek az érzelmek, és szívből tudunk táncolni. Ha megszűnnek a félelmek, akkor varázslatos lesz a táncunk, nemcsak nekünk, a közönségünk számára is. Ekkor már önmagunk tudunk lenni, és igazán nőiesek.
Milyen jótékony hatásai vannak ennek a mozgásformának mind fizikailag, mind lelkileg?
Fizikailag javítja a tartást, megmozgatja a belső izmokat és női problémákra is segítség lehet. Lelkileg feszültségoldó, jó hatással van az önbizalomra és arra, hogy az ember befelé figyeljen, meg tudja találni önmagát és ki tudjon teljesedni a nőiessége.
Ha már szóba került, mit gondolsz a hastánc és nőiesség kapcsolatáról?
Úgy gondolom, hogy a nőiesség minden nőben megvan, csak van, akinél azt elő kell csalogatni. Meg "kell" tanulni a saját utunkat járni magunkért, a boldogságunkért, az egészségünkért, a szabadságunkért. Nőiségünket nem csak akkor tudjuk megélni, ha van mellettünk egy férfi, a hastánchoz sem kell partner, önmagunkra tudunk koncentrálni. Amellett, hogy edzésben tartjuk a testünket, megtanít nőként viselkedni és mozogni, kikapcsol, ellazít, feltölt. Ez nemcsak tánc, hanem terápia, mozgás-meditáció is egyben.

Hol találkozhatunk veletek legközelebb?
Tanítványaimmal a Family Center családi napján táncolunk március 26-án, de fellépünk a Herényi Virágúton (április 23.), valamint a Tánc Világnapján (április 30.) is a Fő téren.

Shamila
Shamila és tanítványai
Shamila és Mahasti






2016. március 8., kedd

A nőiség megélése, nőiesség és a hastánc

„A külső szépség megragadja a figyelmet, viszont a belső szépség magával ragadja a szívet."

Mit jelent számomra a hastánc, és a nőiség, és mit jelenthet Neked?



A nőiesség minden nőben megvan, csak elő kell hozni. Meg „kell” tanulni a saját utunkat járni magunkért, a boldogságunkért, az egészségünkért, a szabadságunkért.

Problémái, gátjai, félelmei minden nőnek vannak. Az önismeret, a problémák, félelmek okainak felismerése – és a hastánc is - sokat segíthet. Egy kis energiaráfordítással megtalálhatjuk azt a boldogságot és bölcsességet, amivel mindig is rendelkeztünk.



Az ősi időkben a nő tisztában volt saját erejével. Tudatosan teremtő volt – intuitívan és teljes mértékben szívből élt. A családanya, szerető feleség és dolgozó nő szerepben helyt tudott állni, és most is helyt tud állni. Istennők vagyunk, csak tudatosan kell használni azt az elképesztő energiát, ami bennünk, nőkben szunnyad. Sok nő lelkében azért is alszik saját nőiessége, mert fél a kudarcoktól, megfelelésre és szeretetre vágyik. De az a nő, aki ráébred ennek a forrására, az képes erőt meríteni belőle, és az életet boldogan 'végigtáncolja'. Ha változtatni akarunk, akkor el kell kezdeni változtatni és elindulni az úton, és hamar észrevesszük, hogy hihetetlen változásokon megyünk keresztül. Ha pozitívabbá, nyitottabbá válunk, az élet olyan személyeket fog hozzánk sodorni, akik segítenek ebben. Ha elkezdünk dolgozni magunkon, egy új nő bontakozik ki belőlünk, aki megélheti nőiségének fizikai, lelki-érzelmi, szellemi és spirituális részeit külön-külön és a maga teljességében egyaránt.

A hastánc nemcsak tánc, hanem terápia, mozgás-meditáció is egyben.  Amellett, hogy edzésben tartjuk a testünket, megtanít nőként viselkedni, mozogni, kikapcsol, ellazít, feltölt. Nőiségünket nem csak akkor tudjuk megélni, ha van mellettünk egy férfi, a hastánchoz sem kell partner, önmagunkra tudunk koncentrálni. Ebben segít a kellemes keleti zene is, és a csoport női energiái. A sok nővel teli közeg, a finom rezgések, energiák segítik megtalálni és feloldani az esetleges ellenállásokat, gátakat. Megtanít arra, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal, elfogadjuk magunkat nőként ebben a „férfias” világban. Persze ez nem tuti recept mindenkinek, de az biztos, hogy a tánc, a mozgás sok nőben felszabadít valamit. Különbözőek vagyunk, de mindannyiunkban ugyanaz az erő él, és ezt erősíteni tudjuk. Erősíteni tudjuk az összetartozást egymásban, önmagunkban, ki tudunk kapcsolni, és felszabadul a lélek a mindennapok terhe alól.



A keleti rendszerek figyelembe veszik az ember hármas egységét, vagyis testi, lelki és szellemi síkon egyaránt működnek. A hastánc folyamatos gyakorlása, a tánc élvezete visszatérítheti a nőt azon feladatok gyökereihez, amelyre született. Lassan rátalálunk női mivoltunkból áradó ösztönös szépségre, esztétikára, egyéniségünkre, sejtelmességünkre és ezáltal önmagunkra és belső kisugárzásunkra. Elfogadjuk önmagunkat, szeretjük önmagunkat minden apró hibánk ellenére, ami hozzátartozik egyéniségünkhöz. Állandósul a szeretet és a környezetünket is elfogadjuk olyannak, amilyen. Megtanulunk harmóniában élni önmagunkkal, a kapcsolatainkban, a világban. 

Aki táncol, él! Mozgás közben észrevehetetlenül omlanak le a falak, az ellenállás építtette gátak. Egy dallam, egy mozdulat, egy pillanat is elég ahhoz, hogy végigszaladjon egy idáig ismeretlen, jó érzés. Bizsereg a bőrünk, az egész testünkkel lélegzünk, a lábaink szinte nem is érintik a padlót. Kinyílt a világ és mi hirtelen otthon érezzük magunkat benne. Egységben lényünkkel és környezetünkkel. Azt érezzük, megérkeztünk. Ezeket a pillanatokat keressük, mikor azt mondjuk, a női minőséget szeretnénk megélni magunkban. Lehet, hogy nem tart soká, de egyre hosszabbak lesznek azzal, hogy nyitottabbá válunk befogadásukra.



Ha a hastáncban sikerül eljutni arra a szintre, hogy merünk improvizálni, előadni, előjön az érzelem, a szív a táncunkban, eldobunk minden gátlást, nincs félelem, akkor varázslatos lesz a táncunk, nemcsak nekünk, a közönségünknek is. Ekkor már önmagunk tudunk lenni, és igazán nőiesek.

"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat." (Richard Wagner)



Forrás: astrobalance.hu, napielemozsia.hu/cikkek/afrodite-a-belulrol-fakado-noiesseg