Szombaton délelőtt a 10:07-es Budapesti vonattal utaztam Székesfehérvárra. Az egyik fülkében egy szombathelyi kolléga utazott Sárvárig, így kb. fél óráig volt társaságom is. :)
Most először készültem úgy az útra, hogy nem cipeltem könyvet - bár imádom a könyveket és az illatukat, most mégis e-bookot töltöttem fel a telefonomra és arról olvastam. Miután a jobb bicepszem begörcsölt amiért azzal tartottam a telefont és lapoztam egyszerre, abbahagytam az olvasást, zenét hallgattam, és hamarosan meg is érkeztem Fehérvárra. Szeretem ezt a várost! :)
Az állomáson Márti férje, otthon meg Márti fogadott, nagyon örültünk egymásnak. Igaz, már pár gálán mindketten túl vagyunk, mégis minden alkalommal úgy érezzük, hogy a gála előtt hatalmas a káosz. Hiába van minden előkészítve, összepakolva, ilyenkor izgulunk, picit idegeskedünk, és soha nem elég az idő az indulásig. Márti férje készített nekünk sajtos melegszendvicset és salátát, ami így a gála előtt tökéletes volt. Beszélgettünk, átbeszéltük a műsort, pakoltunk, majd egy órával az indulás előtt elkezdtünk sminkelni. Nekem még arra is volt időm, hogy a táncaimat a szoba közepén eltáncoljam egyszer. :)
Fél 5-körül elindultunk a helyszínre, a Felsővárosi Közösségi Házba. A helyszínen már minden készen állt, a hangosítás is ott volt. Mi voltunk az elsők, ezért mindjárt ki is használtam az alkalmat és kipróbáltam a színpadot. Az öltöző egy közepes szoba nagyságú terem volt a színpad mögött, és mint mindig öltözéskor, most teljes volt a káosz. Sok lány, sok ruha, cipők, kellékek, ékszerek, sminkek szanaszét, de azért elfértünk. :)
Ilyenkor mindig nagy a hangzavar, mindenki segít mindenkinek az öltözködésben, van aki a másikat sminkeli, csillámoznak, gyakorolnak, kilépik a koreográfia lépéseit, nagy az izgalom. Elkezdtem bemelegíteni, ez számomra nagyon fontos, majd lassan én is elkezdtem öltözködni, mert az első számomhoz az új piros-kék egyberuhámat vettem fel, amihez nekem is szükségem volt segítségre. Később a gála alatt nincs idő a másikkal foglalkozni, mert sokszor egy-két szám alatt kell átöltözni. Közben kint már összegyűlt a közönség, de a fotósok is próba képeket készítettek, például a konferanszról, aki nem szeret fényképezkedni! :)
Balázs, a konferansz
Foto: Schlauszky Szilárd
18:00 órakor - 5 perc csúszással - elkezdődött a gálaműsor, a nézőtér megtelt. Hallottam a konferansz hangját. Idén Márti férje, Balázs vállalta el a konferálást, ami nagyon kedves dolog részéről. Balázs nyelvtant és irodalmat tanít és szépen beszél, kellemes a hangja és a megjelenése. A kapott szövegen kívül egy kis spontaneitást és humort is csempészett a beszédbe, ami nagyon tetszik, ezzel is emelte az est színvonalát.
Az első felvonást Márti és csoportja kezdte. Táncoltak kezdők, kismamák, haladók és gyerekek is, majd Shazadi és csoportja következett.
Ebben a felvonásban én hetedikként táncoltam az első számomat, ami Ricky zenéjére az Elfújt a szél volt két fátyollal. Nagyon élveztem a táncot, remélem sikerült a közönségnek is átadni az érzéseket, a szépséget. :)
"Elfújt a szél"
Foto: Schlauszky Szilárd
Foto: Vagyon Attila
Foto: Hübler Nóra
Ezt követően Márti és csoportja táncolt két koreográfiát, nekem ez idő alatt kellett átöltöznöm, mert tizedikként ismét én következtem. Ezúttal egy kis vidámságot vittem színpadra a saidi táncommal, és itt ismét új ruhába bújtam, egy gyönyörű ezüst színű saidi kosztümbe. Már alig vártam, hogy táncolhassak benne, és a ruhát is többen megdicsérték, aminek nagyon örültem. :)
Saidi "Ya Hanady"
Foto: Vagyon Attila
Foto: Schlauszky Szilárd (direkt homályos:))
Én voltam az utolsó előtti ebben a felvonásban, utána tartottunk 15 perc szünetet.
A második felvonást ismét Mártiék kezdték, majd Ciliék, én pedig negyedik voltam. Utolsónak hagytam az új Baladi koreográfiát, mert a szám közepétől nagyon jó pörgős a zenéje, egyszerűen imádom! :) Ehhez a tánchoz a harmadik gyönyörű, új ruhámat vettem fel, ami többféle lila árnyalatú öv-melltartó szett nagy körszoknyával, és állítólag az öv és a melltartó gyönyörűen csillogott a színpadon. Nagyon élveztem a táncot, bár először előadni valamit mindig egy kicsit nehezebb, mint a már jól bevált, többször előadottakat, mégis most nagyon jól éreztem magamat, és ahogy egy kommentelő írta a facebook-on, tényleg szárnyalt a lelkem.
"Baladi"
Foto: Schlauszky Szilárd
Foto: Hübler Nóra
Utánam még hat tánc következett a színpadon, és elhatároztam, hogy kiülök a nézőtérre, és ezeket a táncokat mind megnézem - erre sajnos úgysincs mindig lehetőség. Szép táncokat láttam, ügyes lányokat, és örülök, hogy megnézhettem Márti, Zsófi és Cili szólóját is, mindhárman nagyon szépen táncoltak.
Shanza, a főszervező
Foto: Schlauszky Szilárd
Az utolsó táncra, ami a finálé volt nekem is vissza kellett mennem, minden táncos fönt volt a színpadon, és a végén Márti, a főszervező ajándékkal készült, amit név szerint mindenki átvett. Az ajándékosztás után Márti egyik tanítványa megragadta a mikrofont, és köszönetet mondott minden tanítvány nevében Márti munkájáért, a koreográfiákért és egy nagyon szép ajándékkal és nagy csokor virággal ajándékozták meg a lányok. Láttam, hogy Mártinak ez mennyire jól esett, picit azt hiszem meg is hatódott. :) Szép gesztus volt a lányoktól!
Készült pár csoportkép is, aztán lassan felöltöztünk, kipakoltunk és nézők is szépen lassan elszállingóztak!
Csoportkép
(hátsó sor: Shanza és tanítványai, első sor balról jobbra: Shanza gyerek csoportja, én és Cili)
Csoportkép Foto: Schlauszky Szilárd
(hátsó sor: Shazadi és csoportja, első sor balról jobbra: Shanza gyerek csoportja, én, Shanza, Shazadi tanítványa)
Shamila, Shazadi, Shanza
Foto: Schlauszky Szilárd
Nagyon kedvesek, aranyosak voltak Márti tanítványai. Egy-két lány a végén odajött hozzám, és elmondták, mennyire tetszett nekik a táncom, ami szintén nagyon jól esett! :)
Úgy gondolom, ez egy nagyon jól sikerült, színvonalas gála volt, amihez a főszervezőn kívül mindenki hozzájárult, és mindenki kitett magáért. Én nagyon jól éreztem magam! ;)
