2014. január 4., szombat

Interjú

Németh Imre, a Citistar online magazin főszerkesztője interjút készített velem. Az eredetit az oldalukon, a másolatot pedig itt olvashatjátok.


Mondanál néhány szót magadról? Mit érdemes tudni rólad?

Gyermekkorom óta része az életemnek a tánc, a mozgás. Olyan ez számomra, mint a szerelem, nem tudok nélküle létezni. Óvodás koromban balettra jártam, az általános iskolában társas táncolni, majd aerobikozni kezdtem nagyon keményen. Középiskolás koromban a jazz-balett volt a nagy szenvedély, és viszonylag későn, harmincéves koromban kezdtem el az orientális tánccal – közismertebb néven hastánccal – foglalkozni. 

          Egy fotó 1991-ből, ami Pécsett készült.                          1992- Pécs - Jazz balett előadás.
          Egy iskolai rendezvényre készítettem fel
          a lányokat egy táncos produkcóval.

                2006-ban, az első Mahasti gálán.                2007-ben Mahasti Hastáncstúdió gálaestjén.                        

Mióta foglalkozol a hastánccal? Miért kezdtél el hastáncolni? 

A célom már a kezdetektől komoly volt, így 2005-ben beiratkoztam Budapesten a Mahasti-Magyar Hastáncintézet hastáncoktató szakára, ahol 2007-ben a hastáncoktatói oklevelet is megszereztem. Időközben már másodévesen oktattam, és a kezdetektől jártam különböző fellépésekre, amit nem bántam meg, mert így tudtam egyre több rutint szerezni. A színpad ekkor már nem volt számomra ismeretlen, hiszen általános iskolásként is rendszeresen szerepeltem az énekkarral vagy a színjátszó szakkörrel, illetve a középiskolás évek alatt gyakran léptem fel egy jazz-balett társulattal is. A hastáncoktató szakon pedig különösen hasznosítani tudtam a kreativitásomat. Koreográfiákat már 13 éves korom óta készítek, és szerencsére mindig volt alkalmam be is mutatni őket… Az orientális tánc közben az életformámmá vált, imádok előadni, imádok koreográfiákat összeállítani és oktatni. Nagyon jó érzés látni a tanítványaimat kibontakozni, látni őket nőiesedni. Észrevettem, hogy nemcsak a tartásukban, hanem a hétköznapi megjelenésükben is sokkal jobban figyelnek magukra, és igényesebbek lesznek önmagukkal szemben a táncos lányok. Olyan jó érezni, hogy a részese vagyok annak, amit látok rajtuk: ahogy egyre jobban érzik magukat, magabiztosabbakká és nőiesebbé válnak. 

 2007. március - Mohácson, az Ifjúsági Centrum rendezvényén.

                      2008-ban Mohácson, az első csoportommal az I. Shamila Orientális Táncgálán.

Kinél tanultál? Kinek köszönheted a tudásod? 


Szmolinka Eszter Mahasti az, akitől a legtöbbet tanultam, és a mai napig büszke vagyok rá, hogy tőle tanulhattam. Soha nem felejtem el, amikor először láttam őt táncolni. Csodálatos, nagyon nőies és bájos volt. A hastáncoktató szak elvégzése alatt folyamatosan jártam hozzá magánórákra is. Természetesen voltak mások is, akiket megkerestem, attól függően milyen stílusban szerettem volna elmélyülni. Improvizatív stílust és önkifejezést Nesétől, klasszikus stílust Shabatól tanultam, de rendszeresen jártam és a mai napig járok különböző magyar és külföldi mestertanárok workshopjaira. Nagy hatással volt rám a külföldiek közül például Mahmoud Reda vagy Hossam Ramzy tánc filozófiája, Serena Ramzy és Jillina stílusa. 

 Mahastival 2009-ben, és 2010-ben Szombathelyen, az általam szervezett I. Savaria Hastáncfesztiálon.

 Hossam és Serena Ramzyval 2008-ban Budapesten.

Van-e példaképed? Ha igen, ki az és miért?

Van példaképem, de nem a hastánc világából, ami persze nem azt jelenti, hogy nem nézek fel nagy táncosnőkre - sőt, több is van, akire felnézek... A nagy példakép számomra Madonna, akiért már gyermekként rajongtam, és felnőttként nagyra értékelem a munkásságát, profizmusát, erejét, kitartását. Két koncertjén is volt szerencsém személyesen ott lenni, és nem csalódtam. Ő egy olyan nő, aki a saját erejével, szorgalmával és mondanivalójával ért el nagy sikereket. Imádom a showt, amit a fellépésein csinál, mindig a maximumra, a legjobbra törekszik.



Mi kell ahhoz, hogy valaki igazán jó hastáncos legyen?

Ahhoz hogy valaki jó hastáncos legyen, a legfontosabb a tánchoz való alázat, nagyon sok szorgalom és gyakorlás. Nem elég csupán – és ugyanakkor nem is feltétlen kell – a tehetség, persze sokat számít, ha van. Tisztában kell lennie egy táncosnak, hogy hol tart, és nem szabad elfelejtenie azt sem, hogy folyamatosan fejlődnie kell. 

                                  2013-ban Kőszegen, a Kelet Varázsa Nyugaton Hastáncfesztiválon.


Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Szabadidőm nem sok van, de nem bánom, mert szeretek dolgozni. Kihasználom az időmet új táncok, koreográfiák készítéséhez, gyakorláshoz. Nagyon szeretek fotózni vagy futni, mindkettő tökéletesen kikapcsol. Imádok úszni, olvasni és együtt tölteni az időt a párommal vagy barátokkal. 

Rengeteg sikert értél el a szakmában. Miket emelnél ki ezek közül?

Értem el sikereket, amikre természetesen büszke is vagyok, de nem akarok megállni. Soha nem vagyok elégedett. Én nem azt tartom a legnagyobb sikernek, ha én, egy tanítványom, vagy bárki egy-egy versenyen jól szerepel, szép eredményeket ér el. Persze, fontos a szakmai elismerés és az oklevelek vagy kupák is. De amikor teljesen ismeretlen emberek előtt táncolok, vagy táncolunk a csoportommal, és visszatapsolnak minket, amikor fellépés után odajönnek gratulálni, és megkérdezik, hogy ki készítette a koreográfiát, és őszintén azt mondják, hogy a legjobb volt, amit eddig láttak, az egyszerűen szárnyakat ad, ez az, ami számomra az igazi sikert jelenti. Többször is volt már ilyenben részem szólóban és csoporttal egyaránt. 

  Tánc Világnapja - Szombathely, 2013 Foto: skracyfoto

Merre láthatott benneteket a közönség az elmúlt időszakban? Visszatekintve, melyek voltak a legemlékezetesebb fellépések?

Utoljára egy bálban táncoltunk Körmenden, és születésnapi meglepetésként hívtak bennünket egy szombathelyi rendezvényre.
Volt pár emlékezetes fellépés. A legemlékezetesebbek azok, ahol nagy tapsban és elismerésben részesültünk, mint pl. Pertlsteinban (Ausztria) a helyi Pipaklub 15 éves jubileumi ünnepségén, a kőszegi hastáncfesztiválon, vagy az utolsó két – már említett - fellépésen. Szólóban egy tolnai hotelben, illetve egy pécsi rendezvényen kaptam hatalmas tapsot, ahol ráadást is kértek. De azok a rendezvények is emlékezetesek maradnak, ahol pl. vagy a lejátszó szól nagyon halkan, vagy megakad a lemez. Szerencsére ezek is általában jó kimenetelűek, a közönség lehet, hogy ezekből nem is vesz észre semmit, de számunkra mégis maradandó élmények, amikre mosolyogva emlékezünk vissza. Ide sorolhatnám még a jótékonysági rendezvényeket is – amelyekre mindig szívesen megyünk –, ahol elég a fogyatékkal élők arcát látni, akiknek örömet okozunk.

 2013-ban Székesfehérváron.

 Pertlstein 2013. nyarán - ahol nagy sikerünk volt.

Mit gondolsz a jövőről, milyen szerepet tartogat neked?

Remélem, csupa szépet és jót. Vannak céljaim és álmaim, amiket szeretnék még megvalósítani, de ezek egyelőre maradjanak az én titkaim… 

2014. január 2., csütörtök

Little Egypt és a Világkiállítások - 3. rész

Világkiállítások



A keleti kultúrák nagy bemutatói 1851-től kezdve a világkiállítások voltak, amelyeket kezdetben Londonban (1851, 1862) és Párizsban (1855, 1867, 1878, 1889, 1900) rendeztek meg, és amelyek keretében a két nagy gyarmatbirodalom népeinek művészetét és életformáját teljes körűen mutatták be. A látogatók és a művészek fáradságos utazások nélkül tudták alaposabban megismerni és tanulmányozni nem csupán a tárgykultúrát, hanem magukat az embereket is, akiket az egyes helyszínekre szállítottak és kiállítási tárgyként mutattak be. Utólag szemlélve, ez a kolonializmus egyik legmegalázóbb formája volt.

A hastánc történetében fontos szerepet játszik az 1893-as chicagoi világkiállítás (World Columbian Exposition), ahol a Little Egypt elnevezésű szíriai táncosok mutatták be az egzotikus kelet táncát.
Az expo több részből állt, ahol volt egy "Cairo Street"elnevezésű is, az amerikaiak által Midway-ként ismert parkban, Chicago déli részén. Itt mutatták be az egyiptomi karakter típusokat és itt tartották az esküvői felvonulásokat és teveutakat.
"Az esküvői felvonuláson "szamárfiúk" vezették a cifra öltözetű tevéket. Az első egy fél-meztelen egyiptomit cipelt, aki a vállával táncolt az ázsiai, afrikai férfiak után. A tam-tam dobosok mögött jöttek a tevék az úgynevezett "howdah"-hal - ami egy tevére szerelhető szállító eszköz -, ami hatalmas volt és a menyasszonyt szállították rajta. Őket Luxor papjai, az ünneplők és az úgynevezett szent "Ápis bikák" követték."

 Az úgynevezett Howdah a teve hátán, amiben a menyasszony ült.

Ez az 1893-ban készült festmény hirdette a kiállításon a Kairo utcát. Készítője Charles S. Graham, címe: Midway Character Types. A festmény típusokat ábrázol a "Midway Plaisance"-ből, beleértve a Közel-keleti táncok előadóit.
Forrás: The World's Fair in Water Colors. A Flickr. "Field Múzeum Könyvtár" oldalon elérhető.

 Az 1893-as Chicagoi Világkiállítás plakátja.


Sőt, megtaláltam az eredeti katalógus fotóit is az 1893-as világkiállításról. A felső képen látható a "Cairo Steet" pontos helye, alatta a katalógus első oldalai.

 

Little Egypt

 

Little Egypt a művészneve volt három népszerű táncosnak. Sok utánzójuk volt, nevük a hastáncosok körében szinonimává vált.

Farida Mazar Spyropoulos, (kb. 1871, Szíria - 1937. április 5-e, Chicago, Illinois), a Fatima művésznevet is használta fellépésein. A Chicagoi kiállításon (Midway - Cairo Street-en) tűnt fel mint Little Egypt. Állítólag 1898-ban Mark Twain majdnem szívrohamot kapott, amikor táncolni látta.

Farida Mazar Spyropoulos

A Chicago-i Világkiállítás Midway-én, most szerepelt először az Egyiptomi Színház, és először táncoltak "raqs"táncosok az Egyesült Államokban. Sol Bloom showjának címe: "The Algerian Dancers of Morocco" (Marokkó Algériai táncosai) Egyiptom utcáin. A show előadója Gaston Akoun volt, és ebben szerepelt Spyropoulos is, bár ő nem egyiptomi, vagy algériai, hanem szíriai.
Spyropoulos egy chicagoi étteremtulajdonos és üzletember felesége volt - és, ahogy azt a nevéből sejtettem is, görög származású. Fatimának hívták, de a mérete miatt a színfalak mögött Little Egypt-nek szólították. Spyropoulos "ellopta" a showt, és elkezdte ezt a fajta táncot népszerűsíteni, amivel azt érte el, hogy elkezdték "Hoochee-Coochee"-nak, vagy "shimmy and shake" (rázás)-nak nevezni. Akkor a bellydance szó még nem szerepelt az amerikai szókincsben, amit Spyropoulos mutatott be először az Egyesült Államokban. A "danse du ventre" (szó szerint: a has tánca) "felfedezői" Egyiptomban a franciák voltak Napóleon Egyiptomi portyázásai alatt a 18. század végén (erről részletesebben itt írok: Napóleon expedíciója és az orientalizmus).
Manapság a "hootchy-kootchy" szó általánosan egy szuggesztív erotikus táncot jelent, amit gyakran tévesen összekeverünk azokkal a csoportos táncokkal, amik a Közel-Keletről származnak, és most hastáncnak - bellydance-nek - hívunk.
Később számos női táncos felvette a Little Egypt nevet és előadásaikkal beutazták az Egyesült Államokat, ahol ennek a táncnak néhány variációját mutatták be. Ezzel a név szinonimája lett az egzotikus táncosnőknek, és gyakran összekötötték a hét fátyol táncával (a hét fátyol táncáról egy-két érdekesség itt található: Az orientális tánc hatása a művészetekre). Spyropoulos akkor azt állította, hogy ő az eredeti Little Egypt a Chicagoi világkiállításról. Elismert, mint valódi Little Egypt, mert nem szerette, hogy összekeverik Ashea Wabe-val a Seeley banketten való fellépése után. Erre is mindjárt kitérek. :)
Spyropoulos az 1933-as Chicagoi Világkiállításon is fellépett Little Egypt-ként, 62 évesen.

 Az 1933-as Chicagoi Világkiállítás plakátja. 

Halála évében pert indított a Metro-Goldwyn-Mayer ellen a neve használatáért a "The Great Ziegfeld" (Nagy Ziegfeld) c. filmben, azt állítva, hogy a film producerei nem kérték a beleegyezését.

Ashea Wabe (született Catherine Devine, 1871, Montreal, Canada - 1908. január 3. - New York City). A New Yorkban megrendezett hírhedt, botrányba fulladt Seeley banketten táncolt 1896-ban.


Ashea Wabe

Seeley Bankett, 1896


Ez a bankett (vagy orgia) elég nagy botrányt okozott akkoriban, még a New York Times címlapjára is felkerült.
Herbert Barnum Seeley volt annak a bizonyos 1896-os botrányba fulladt vacsorának a házigazdája, ami tulajdonképpen egy legénybúcsú volt. Egy meglepetés legénybúcsú vacsorát szervezett bátyjának, Clinton Barnum Seeley-nek, aki egy Sherry nevű lányt készült feleségül venni. Herbert, a szervező az estre egzotikus táncosnőt hívott, aki a 18 éves Ashea Wabe volt. Egy színházi rendezőt bérelt fel, hogy keressen olyan táncosnőt, aki levetkőzik.
Az egész valahogy kiszivárgott, mert Chapman kapitány parancsot kapott a körzetben, hogy tartson az esten házkutatást. Híre ment, hogy egy Little Egypt nevű táncosnőnek illetlen táncokat kell előadnia. A rajtaütésből nyomozás lett, mivel a partin több kiemelkedő ember vett (New York legjobb családjaiból) részt, és ez többek érdeklődését felkeltette. Így már érthető, miért nem szerette Spyropoulos, hogy mások is Little Egypt-nek nevezték magukat.

Fatima Djemille (élt 1921. március 14.-ig) részt vett az 1893-as Chicago-i Világkiállításon. Ő volt a témája két korai filmnek, Edison Coochee Coochee Dance (1896) és Fatima (1897) címűeknek.

 Fatima Djemille

 Egyiptomi táncosok 1893-ban (Chicagoi Világkiállítás). Mai szemmel már nem annyira felháborító, vagy erotikus hatást keltő látványt nyújt ez a három asszony. :)

Találtam régi felvételeket is:

 Little Egypt (Fatima Djemille) 1896-ból.

Little Egypt Dances for Edison (1896)


Little Egypt - Fatima (festmény 1882-ből).

Little Egypt

A századfordulón akadt egy-két magát Little Egypt-nek nevező táncos az amerikai éjszakai klubokban is.


"Little Egypt" táncosok

Egy könyv is megjelent Little Egypt igaz történetéről (mivel elég sok mese keringett ezekről a lányokról). Gondos kutatás után jelentette meg Donna Carlton rengeteg illuszrtációval. A köny címe: "Looking for Little Egypt".  A vidám leírás feleleveníti a történelmet és nagyon szórakoztató.

A könyv borítója.

 

Érdekesség Sol Bloom-ról:

 

Sol Bloom egy algériai faluból származott, mint huszonkét éves promoter került a Chicagoi Világkiállítsra. Az egzotikus tánc showt a párizsi világkiállításon látta 1899-ben, és annyira lenyűgözte, hogy kizárólagos jogokért tárgyalt egy könyvért, melynek címe: Algériaiak az amerikai kontinensen. A chicagoi világkiállítás volt a legkedvezőbb hely, hogy bemutassa őket. Bloom tartott egy ízelítőt a lányokkal Chicagoban, a Press Clubban, de valamilyen oknál fogva nem hozta el a zenészeket. A lányoknak viszont kellett a zene a tánchoz, így Bloom kiválasztott egy keleti hangzású dallamot, és eljátszotta zongorán.

Ez a dallam a "Hoochy Coochy", vagy "kígyóbűvölő" dal, amit már számtalan rajzfilmhez és B kategóriás filmekhez használtak és használnak, mint Közel-Keleti motívum. A dal az amerikai populáris kultúra része lett, és hamarosan dalszöveg is készült hozzá:

" There’s a place in France where the ladies do a dance
And the dance they do is called the hoochie-coo"

később átalakult:
" There’s a place in France where the ladies wear no pants
And the men go ‘round with their ding dong’s hanging down."...stb.

Sajnálatos módon Sol Bloom nem védte le a dalt és többször mások is kiadták. Legsikeresebb változata a "The Streets of Cairo" volt James Thorntontól.

Forrás: tudatbazis.sulinet, wikipedia, washingtonmo.com/1893/cairostreet, nightstick.azurewebsites.net