ADA-bál

December 20-án, öt nappal a születésnapi meglepetés táncunk után Körmenden, az ADA Hungária Kft. karácsonyi bálján léptünk fel. Mivel felkészültek voltunk, a születésnapi műsort adtuk elő egy pici változtatással, ugyanis itt jóval nagyobb táncterünk volt. A műsort én kezdtem az Ízisz-fátylas szólómmal, majd hárman folytattuk egy klasszikussal, shaabival és dobszólóval, ami itt is, mint máshol, nagy sikert aratott.
A táncunk előtt vacsorára is meghívtak bennünket, de mi nem igazán tudtunk enni, így ez nem volt szerencsés. Mindannyian csak belekóstoltunk az ételbe, és majdnem az egészet otthagytuk. Az öltözőnk a ruhatárban volt, elég szűkös helyen, de ezt is megoldottuk. Sajnos erről a fellépésről nem készültek fotók (vagy ha készültek, akkor nem jutottak el hozzánk), csak Kriszti készített egyet a vacsora előtt.

A képen Katival készülünk a "vacsorához".

Születésnapi meglepetés! :)

Egyik tanítványom, Nagy Kriszti izgatottan keresett meg azzal, hogy meglepetés táncot szeretne a bátyjának, Ernőnek születésnapjára. Nagyon örült neki, mikor elfogadtam a meghívást, így el is kezdtünk rá készülni.
Régóta tervezgettem, hogy csináltatunk egy egyenruhát a csoporttal, és a születésnap előtt pont elkészült Krisztié, Katié és az enyém is, így ez az alkalom arra is jó volt, hogy kipróbáljuk az új ruhát.  :)

Kiválasztottam három számot a születésnapra, és arra is alkalom adódott, hogy egyszer megnézzük a helyszínt. Sajnos elég kis hely volt a tánchoz, de örülök, hogy láttuk, így fel tudtunk rá készülni. :) Igazából alig fértünk el hárman, de megoldottuk.

A születésnapi bulit vasárnap tartották, Kriszti fél 7-kor "összeszedett" minket, és mentünk a helyszínre.
Jó kedvünk volt, és a meglepi tánc is kalandosan indult. :) Mivel csak egyetlen lány volt, akit Kriszti beavatott, az ablakon kellett bemásznunk, hogy ne vegyenek észre a többiek. Vicces volt! :)

 mászunk, nem betörni megyünk....:)

Próbáltunk csendben öltözködni, és izgultunk, nehogy valaki benyisson a szobába. Rögtön a szobából nyílik az előtér, ahol a fiúk ültek, és ott kellett táncolnunk. A beavatott elindította a zenét, mi pedig kezdtük a műsort.
A meglepi összejött, a fiúk és az ünnepelt nagyon örültek. A tánc után mondták, hogy nagyon tetszett nekik.
Picit még maradtunk, megkínáltak innivalóval, születésnapi tortával, aztán indultunk haza.

Pár fotó is készült a tánc után, bár nem igazán jó felvételek, egyet-kettőt megosztok....

balról: Nagy Kriszti, Balogh Kata, én

balról: én, Ernő - az ünnepelt, Kata, Kriszti

Egy hastáncos hétvége Sopronban II. rész (beszámoló a Hastáncvilág internetes oldalra)

Zsűri szemmel
beszámoló II. rész

szerző: Shamila

Ahogy a táncosokat és a zsűrit figyeltem a II. Kelet Csillaga Hastáncversenyen, arra gondoltam, hogy felteszek egy-egy kérdést a zsűritagoknak a versennyel, versenyzéssel kapcsolatban. Egyszerűen kíváncsi voltam, de más táncosoknak, oktatóknak is érdekes vagy tanulságos lehet a válasz. Előfordulhat, hogy valaki ettől kap kedvet a jövőben a versenyzéshez.

Ajánlod-e minden hastáncosnak a versenyzést?
Hayet:
- Azoknak ajánlom a versenyzést, akik szeretnének hozzáértőktől visszajelzést kapni. A versenyek arra is jók, hogy fellépési tapasztalatot gyűjtsenek a táncosok, ettől sokat fejlődhetnek.

Szerinted mi a legfontosabb egy táncos megjelenésében?
Hayet:
- A külsö megjelenésre gondolsz, vagy a verseny kritériumaira?
A verseny kritériumaira gondolok elsősorban.
Hayet:
- Én az alábbiakat nézem: A tiszta, precíz tánctechnika. A zene és a tánc összhangja, vagyis zene interpretáció. A kifejezés, vagyis az arc és a mimika összeillek-e a tánccal és a zene hangulatával. A külső megjelenés, ami a kosztüm (pl. stílushoz illő legyen), a haj és a sminkből tevődik össze. A közönséggel való kommunikáció bizonyos táncstílusokban. A koreográfiáknál a térhasználat, formációk és változatosságot tartom fontosnak. Az improvizációt - ami lényegesen nehezebb és függ attól is, milyen passzban van a táncos, viszont sokkal több energiát tud adni, ha jó napja van az illetőnek. És még valami, amit nem lehet megtanítani. Van, akinek van, van, akinek nincs: a pozitív kisugárzás és karizmatikus személyiség. Ha ez megvan, akkor az előzőeket nem is figyeli annyira az ember.

Mint zsűritag, mi a véleményed, üzeneted a versenyzőknek? Mi az, amit javasolsz minden indulónak egy verseny felkészülésnél, amire nagyon fontos odafigyelni
Kecskeméti Antett, Kahena:
- Én elég szigorú zsűrinek tartom magam és főleg nagyon őszintének. Szerintem "jópofizásból" nem tanul az ember. Összetett pontrendszer alapján értékelek. Nézem elsősorban a megjelenést (ruha, haj, smink) és kisugárzást (mosoly, mimika, kommunikáció a közönséggel). Ezen felül nagyon fontos a tánctechnika (spicc, kézfej, karok, csípő, rázás, felsőtest) és az, hogy a versenyző tisztában van-e a stílusokkal és a zeneelmélettel. Versenyzőknek azt tanácsolom, hogy olyan koreográfiával induljanak egy versenyen, amiben minél több tudásukat meg tudják mutatni, hogy a zsűrinek legyen mit értékelnie. Legyenek magabiztosak, mosolyogjanak és adjanak a külsőre! Egy szép ruha, smink, ékszer már fél siker. Emellett minden hastáncosnak javaslom, hogy látogassanak el egy-két alap balett órára. Sokkal szebb lesz a tartásuk, ezáltal a táncuk is!

Azt már említetted, hogy nagyon szeretsz zsűrizni, pár mondatban összefoglalnád, miért?
Lehotai Lívia:
- Igen, valóban nagyon nagy élmény egy verseny, az asztal innenső oldalán is! Először is igen nagy megtiszteltetés minden alkalommal, ha a szervezők megtisztelnek egy ilyen meghívással és a táncosoktól is, hogy részt vesznek ezeken a versenyeken, ahol én is a zsűri tagja vagyok. Óriási érzés átélni ezeket az alkalmakat, teljesen magával ragadó és élményekkel, érzésekkel, energiával, pozitív töltéssel teli. Fantasztikus érzés követni a táncokat, és a táncosokkal és általuk átélni ezt a csodát. Az, amivel a nézőket, és a zsűrit megajándékozzák, messze-messze túlmutat a versengésen. Persze van egy plusz feszültséggel teli töltése is, ez egyes táncosoknak külön jót tesz, és segít a maximumot kihozni belőle, másokat korlátoz, és fölösleges stresszel terhel. Ám mindkettő profitál belőle, ki így, ki úgy. Ha annyit, hogy egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy lazán, magabiztosan kezelje a stresszhelyzeteket, már jó "szolgálatot" tett egy-egy ilyen rendezvény. Ha pedig az előadás közben szárnyakat kap, ugyanezekkel a szárnyakkal ajándékozza meg a szemlélőt, - és a zsűrit is. Ha pedig a zsűri tagjai meglátásaikkal, véleményükkel, tanácsaikkal csak egy picit is tudnak segíteni az úton - a tánc útján - máris óriási dolog, hatalmas csoda történik meg egy-egy ilyen alkalommal. Nos, ez óriási élmény, zsűritagként is.
Mennyire fontos szerinted az összhang a versenyző zenéje, megjelenése, ruhája, ékszere, sminkje, haja között? A kiegészítők, mint az ékszer, smink, haj mennyire fontos?
Lehotai Lívia:
- Nos, a legeslegfontosabb ezekből a szempontokból, hogy az a bizonyos összhang meglegyen a zene és a ruha, megjelenés között. Nem az a fontos, hogy méregdrága fellépő kosztümökben álljanak színpadra a táncosok, de igenis legyen a zenéhez és a tánchoz passzoló, emellett nyugodtan lehet akár szerény, szolid is, ha a harmónia megvan, akkor ez a pont az én számomra már megnyerve. Az ékszer, a haj, smink szintén a megjelenés része, kívánatos, hogy ez is a tánchoz és hát, az alkalomhoz illő legyen. A táncosnak véleményem szerint meg kell tisztelnie a színpadot azzal, hogy külső megjelenését is "díszbe öltöztesse" ahogy a lelkét is, bár a személyes véleményem itt is az, hogy természetesen azért ennek is harmóniában kell lenni a személyiséggel is és nem az extravagancia, vagy a luxus a lényeges. Legyen alkalmi, legyen szép, legyen felemelő, - emellett lehet szerény vagy szolid is, de ha táncolni áll az ember közönség elé, testét lelkét ünnepibe kell öltöztesse, hogy a produkció kívülről belülről "komplett" legyen. A ruhához meg kell még jegyeznem, hogy személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy csoportos táncoknál, különösen egy versenyen - de szerintem nem csak versenyen - igenis legyenek csoportos kosztümök vagy legalább egymással harmonizáló ruhák. Nagyon el tudok keseredni, mikor olyan produkciókat látok színpadon, ahol összevissza szedett-vedett ruhákban vonul ki sok-sok szóló táncos, ahol az az érzése az embernek, hogy mintegy véletlenül verődtek össze táncolni. Egy egységes vagy legalábbis harmonikus színpadkép igenis fontos egy vizuális élményhez.
Ha valakin látszik, hogy izgul, mennyire befolyásolja a pontozást?
Lehotai Lívia:
- Nos, ez is összetett dolog, és ahogy már írtam erről, különböző dolgokat hozhat ki az emberből. Van, akinek egy kis izgalom kifejezetten jót tesz. "Nyom" egy kis adrenalint és ez akár szárnyakat is adhat. Persze az igazi szárnyalás akkor "történik meg", ha a táncos meg tud feledkezni arról, hogy zsűri előtt, versenyen táncol, és mindentől és mindenkitől függetlenül át tudja adni magát a táncának. Ez az igazi, és főleg profiban, ettől lesz különleges egy produkció. Hogy konkrétabban is válaszoljak, nos, ha az izgulás a technika és a hangulat, érzelmi kifejezés rovására megy, akkor ez sajnos a pontozásban is megjelenik. Egy versenyen az kerül pontozásra, amit ott, akkor lát az ember. Ha valaminek nem sikerül "kijönnie" az izgulás miatt, ugyanolyan tréningezni való, mint a produkció bármelyik összetevője. Szeretetteli tanácsom tehát a versenyzőknek, hogy - mivel az izgalom természetes velejárója minden stresszhelyzetnek - igyekezzenek barátságba kerülni vele, és ennek az energiájával tovább tölteni a táncukat is és akkor valóban megtörténik a csoda.
Mint zsűritag, Te mit tartasz fontosnak egy versenyen egy táncosnál? Mennyire vagy szigorú egy kezdőnél, illetve egy profinál?
Tóth Csilla:
- Nekem azon felül, hogy természetesen nagyon fontos a versenyző "technikai" felkészültsége, pl. zene és táncstílus összhangja, helyes technika, térkihasználás, lábtartás, kéztartás, stb.,…talán a legfontosabb, hogy élvezze a táncot, ezáltal a kisugárzása is teljesen más lesz. Kinyílik a közönség és a zsűri felé és ettől lesz szerintem magával ragadó egy produkció. Ezzel lehet a közönséget és a zsűrit is igazán megfogni és természetesen, mint zsűritag teljesen máshogy nézem az amatőr és a profi kategóriát, teljesen más fejlődési folyamatban vannak a versenyzők. Nagyon örülök, hogy a zsűri nyitottan, őszintén és kedvesen válaszolt a kérdéseimre. Remélem, mindenki megtalálja benne azt, ami számára fontos, vagy érdekes. Én pedig további sikereket és jó versenyzést kívánok mindenkinek!

Beszámolómat a rendezvényről itt olvashatjátok el! (kattints!) 
Csuka Adrienn Shamila

Egy hastáncos hétvége Sopronban I. rész (beszámoló a Hastáncvilág internetes oldalra)

III. Soproni Tánckavalkád, II. Star of The Orient Hastáncverseny és workshop
beszámoló 1. rész

 Tóth-Sebestyén Ibolya és Tóth Kata idén is megszervezte a Tánckavalkádot, a Kelet Csillaga hastáncversenyt a soproni Hotel Fagusban. A Nyugat-magyarországi rangos, hastáncos eseményen Csuka Adrienn Shamila képviselte a hastáncvilágot. Alábbiakban az ő írását olvashatjátok.

 Csoportkép a gála után. Álló sor: az Ízisz Mozgásstúdió táncosai középen, Hayet a baloldalon, Lehotai Lívia a jobb oldalon, ülő sor baloldal: Kecskeméti Anett Kahena, jobb oldal Tóth Csilla.
 
Első nap - a verseny

Már délelőtt 10-kor, az érkezésünkkor majdnem minden előkészülettel végeztek. A bejáratnál történt a regisztráció, és az előtérben az árusok szinte már mindent kipakoltak. Volt keleti bazár, orientális fotózás, tombola. Az öltözőben, ahol az asztalokra kitett névtáblák jelezték a fellépők neveit, már sminkeltek, készülődtek a délelőtti nevezők és táncosok. A nézőtér is majdnem megtelt. A versenyzők az ország egész területéről érkeztek, és neveztek a határon túlról is.
A zsűri idén is nemzetközi volt, hiszen Hayet, aki Taha Moussa hastáncoktatói képzésén is oktat, Bécsből tisztelt meg bennünket. Budapestről érkezett Kecskeméti Anett - aki nemzetközileg elismert táncos és a 2010-es Miss Hastánc Hungary győztese -, és Tóth Csilla, aki Hastánc Európa Bajnok címmel büszkélkedhet. A zsűri negyedik szakmailag elismert tagjaként Lehotai Líviát üdvözölhettük Sopronból, akinek egyik mestertanára Sahra Saeeda volt.

Kezdés előtt körülnéztem az előtérben kialakított színes keleti bazárban. Szebbnél szebb kiegészítők, ruhák, kellékek díszelegtek az asztalokon és csábították a táncosokat, többek között engem is. Néha még a hangzavar is egy igazi keleti bazárra emlékeztetett. Az egyik sarokban éppen Tóth Péter igazgatta az állványokat, és készítette elő a terepet az orientális fotózáshoz, ami később elég sok táncost csábított magához.
A Hotel egyik termében alakították ki azt a részt, ami színpadként szolgált a fellépők számára. Nagyon szépen, ötletesen lett megoldva, két oldalt, ahonnan a táncosok érkeztek, nagy függönyök takarták a bejárást. Az ajtók az öltözőből egyenesen ide vezettek, nagy volt a nyüzsgés. A levegőben is érezni lehetett a verseny előtti izgalmak energiáit. Egyesek gyakoroltak, mások a mellékhelység tükrei előtt sminkeltek, majd hamarosan egy női hang kiáltott, hogy 10 perc múlva kezdés.
A nap házigazdájaként egy jó megjelenésű, nagyon kellemes hangú, kedves fiatalembert, Horváth Andort, a soproni Petőfi Színház színművészét láthattuk, hallhattuk.
A verseny a gyermek és tini versenyzőkkel indult délelőtt, majd a nyílt színpad következett, ahol versenyen kívül mutathatták be táncaikat a fellépők, többek között én is. Igaz, hogy nézőként és a Hastáncvilág munkatársaként voltam jelen a rendezvényen, de egy táncos szerintem nehezen tud egy helyben ülni és nézni, ha mindenki más táncol. Így három és fél percre én is felvettem a fellépő ruhámat.   A nyílt színpadi rész alatt, illetve az azt követő szünetben összesített a zsűri. A szünet után eredményhirdetéssel indult a következő „felvonás”, ami már a délutánba nyúlt.

Még két kategória volt hátra korosztály szerinti bontásban, a felnőtt I., majd felnőtt II., ami ugyanúgy zajlott, mint az előző rész, a folytatásban nyílt színpaddal, szünettel és eredményhirdetéssel.
Ügyesebbnél ügyesebb táncosok, csoportok táncoltak sorban szebbnél szebb ruhákban, különböző stílusokban. Természetesen mindenkinek más az ízlése. Láttam olyan előadókat, akik engem is lenyűgöztek gyönyörű kiállásukkal, tartásukkal, profizmusukkal, emellett csodaszépek voltak. De olyan produkciót is láttam, ami – és azt hiszem, ez természetes - engem valamiért nem fogott meg.
A versenyzők között akadtak olyanok, akik kíváncsiságból neveztek, hogy megtudják, hol tartanak, mi a szakma véleménye róluk. Voltak „megrögzött” versenyzők, akik nagyon szeretik az adrenalint, a verseny izgalmait, rendszeresen viszontlátjuk őket versenyeken. Valamint olyanok is megjelentek, akik folyamatosan bizonyítani akarnak, és minősítéseket gyűjtenek.
A nézők többségét a versenyzők hozzátartozói tették ki, akik nagy izgalommal nézték végig a versenyt, és a versenyzőkkel együtt izgultak a minősítésért. Állt három fiú az ajtóban, akik nem tudtak betelni a gyönyörű hastáncos nők látványával. Én személy szerint eléggé elfáradtam abban, hogy délelőtt 11-től késő délutánig a táncosokat néztem, úgyhogy le a kalappal a zsűri előtt, akiknek órákon keresztül figyelnie kellett, és szakmailag értékelni. Aki még nem zsűrizett, nem tudja, hogy ez elég nagy munka és felelősség is. És ezek után még – a jegyzetek segítségével – emlékeztek azokra a táncosokra, akik a verseny után a véleményüket és az értékeléseiket kérték.
A hosszú nap végét a gála koronázta meg, ahol a szervezők csoportjain kívül a zsűri is táncolt, de fellépési lehetőséget nyert az Oriental Dreams és Hadlaczki Judit is, valamint a műfajában többszörös Világ-, Európa-, és Magyar Bajnok Dirty Dance csapata. Meglepetés produkciókból sem volt hiány, a nyitó számot például Körei Katalin kísérte élőben előadott énekével. A gálára sokan ottmaradtak a versenyzők közül is, leginkább a szakma szerelmesei voltak kíváncsiak, és nagyon elégedettek távoztak.
Összesítve egy jól megszervezett rendezvény részesei lehettünk sok táncossal, és elégedett nézőkkel.

 Egy-két visszajelzés nézőktől és versenyzőktől:

„Az előkészületek is nagyon rendben voltak, Ibolyától folyamatosan rengeteg infót kaptunk, bármi kérdés volt, azonnal válaszolt. Amikor idejöttem, mindenki segített nekem útba igazodni, rögtön találtam öltözőt, helyet, mindent. Nagyon korrekt, tökéletes minden.” Bánhidi Zsófia, egy versenyző Agárdról.

„Izgulok. Szeretem a versenyt és az adrenalint egy évben háromszor-négyszer. Nem a jó helyezés miatt, csak megmutatni azt, amivel lelkesen készültem.” Gyürü Zsuzsa Vépről.

„Nagyon meg vagyok elégedve a rendezvénnyel, én a lányom miatt jöttem, aki a Shiraz étteremben is táncolt, és nagyon szereti csinálni. Meg vagyok elégedve, sok helyre kísérem a lányomat más versenyekre, ez jól van megszervezve.”  Egy versenyző, Szűcs Claudia édesanyja Budapestről.

„Tetszik a verseny, csak nagyon hosszú, picit már unom. Én a feleségemet kísértem, már nagyon várom a produkcióját.” Czech Gyula Kőszegről.

Második nap - workshopok

Egy ilyen rendezvény arra is jó, hogy jobban megismerjék egymást a táncosok. Én is rengeteget beszélgettem, sok ismerőssel találkoztam. Mivel másnap szakmai nap volt és nagyon jó workshopok, többen ott éjszakáztunk Sopronban és csak másnap utaztunk haza. Ilyenkor természetesen a helybéliek tudják a legjobban kihasználni és látogatni a táncórákat.
Délelőtt Kecskeméti Anett Kahena melaya workshopján vehettek részt a stílus iránt érdeklődők. A melaya az alexandriai kikötők hangulatát idézi, ahol kacér hölgyek csábítják a matrózokat. Ez a huncutság, vidám és kacér tánc nagyon jól illik Anett karakteréhez. Az óra hangulata vidám volt és lelkesen tanultuk meg – úgy, ahogy – a három perces koreográfiát.

A délutáni első workshopot Tóth Csilla tartotta, és a felső-egyiptomi saidi stílussal foglalkoztunk. Részletesen belemerültünk a technikába, és megnéztük a bot használatát. Majd vettük a tipikus mozdulatokat mindjárt kombinációban, ahogy majd a koreográfiában is szerepel. Én személy szerint imádom a saidi   játékosságát. A zene is nagyon tetszett, nagyon élveztem, és Csilla finom, nőies stílusa, bája, kedvessége még tetézte az egész jó hangulatát.

Az utolsó workshopon, Hayet beledi óráján már mindenki rendesen elfáradt. Szerencse, hogy ez volt az utolsó, itt már nem kellett annyira koncentrálni. Az órát elmélettel kezdtük. Hayet részletesen beszélt arról, mi is a beledi, elmondta, hogy ez egy improvizatív tánc. Az első két számra Hayet improvizált, mi pedig lekövettük, aztán aki akart, teljesen ellazulhatott, mert utána mi következtünk. Különböző beledi zenékre – lassúra, gyorsabbra - improvizáltunk, próbáltuk belülről érezni a zenét, és hagytuk, hogy a csípőnk úgy mozogjon, ahogy a zene irányítja –, persze azért illett a tipikus beledi mozdulatokat használni.
Édes fáradtsággal és stíluskavalkáddal gazdagodva hagytuk el a tánctermet, és mindenki ment tovább a maga útjára.

A következő részben többek között megtudhatjátok azt is, mi alapján pontozott a zsűri!