Egy hastáncos hétvége Sopronban I. rész (beszámoló a Hastáncvilág internetes oldalra)

III. Soproni Tánckavalkád, II. Star of The Orient Hastáncverseny és workshop
beszámoló 1. rész

 Tóth-Sebestyén Ibolya és Tóth Kata idén is megszervezte a Tánckavalkádot, a Kelet Csillaga hastáncversenyt a soproni Hotel Fagusban. A Nyugat-magyarországi rangos, hastáncos eseményen Csuka Adrienn Shamila képviselte a hastáncvilágot. Alábbiakban az ő írását olvashatjátok.

 Csoportkép a gála után. Álló sor: az Ízisz Mozgásstúdió táncosai középen, Hayet a baloldalon, Lehotai Lívia a jobb oldalon, ülő sor baloldal: Kecskeméti Anett Kahena, jobb oldal Tóth Csilla.
 
Első nap - a verseny

Már délelőtt 10-kor, az érkezésünkkor majdnem minden előkészülettel végeztek. A bejáratnál történt a regisztráció, és az előtérben az árusok szinte már mindent kipakoltak. Volt keleti bazár, orientális fotózás, tombola. Az öltözőben, ahol az asztalokra kitett névtáblák jelezték a fellépők neveit, már sminkeltek, készülődtek a délelőtti nevezők és táncosok. A nézőtér is majdnem megtelt. A versenyzők az ország egész területéről érkeztek, és neveztek a határon túlról is.
A zsűri idén is nemzetközi volt, hiszen Hayet, aki Taha Moussa hastáncoktatói képzésén is oktat, Bécsből tisztelt meg bennünket. Budapestről érkezett Kecskeméti Anett - aki nemzetközileg elismert táncos és a 2010-es Miss Hastánc Hungary győztese -, és Tóth Csilla, aki Hastánc Európa Bajnok címmel büszkélkedhet. A zsűri negyedik szakmailag elismert tagjaként Lehotai Líviát üdvözölhettük Sopronból, akinek egyik mestertanára Sahra Saeeda volt.

Kezdés előtt körülnéztem az előtérben kialakított színes keleti bazárban. Szebbnél szebb kiegészítők, ruhák, kellékek díszelegtek az asztalokon és csábították a táncosokat, többek között engem is. Néha még a hangzavar is egy igazi keleti bazárra emlékeztetett. Az egyik sarokban éppen Tóth Péter igazgatta az állványokat, és készítette elő a terepet az orientális fotózáshoz, ami később elég sok táncost csábított magához.
A Hotel egyik termében alakították ki azt a részt, ami színpadként szolgált a fellépők számára. Nagyon szépen, ötletesen lett megoldva, két oldalt, ahonnan a táncosok érkeztek, nagy függönyök takarták a bejárást. Az ajtók az öltözőből egyenesen ide vezettek, nagy volt a nyüzsgés. A levegőben is érezni lehetett a verseny előtti izgalmak energiáit. Egyesek gyakoroltak, mások a mellékhelység tükrei előtt sminkeltek, majd hamarosan egy női hang kiáltott, hogy 10 perc múlva kezdés.
A nap házigazdájaként egy jó megjelenésű, nagyon kellemes hangú, kedves fiatalembert, Horváth Andort, a soproni Petőfi Színház színművészét láthattuk, hallhattuk.
A verseny a gyermek és tini versenyzőkkel indult délelőtt, majd a nyílt színpad következett, ahol versenyen kívül mutathatták be táncaikat a fellépők, többek között én is. Igaz, hogy nézőként és a Hastáncvilág munkatársaként voltam jelen a rendezvényen, de egy táncos szerintem nehezen tud egy helyben ülni és nézni, ha mindenki más táncol. Így három és fél percre én is felvettem a fellépő ruhámat.   A nyílt színpadi rész alatt, illetve az azt követő szünetben összesített a zsűri. A szünet után eredményhirdetéssel indult a következő „felvonás”, ami már a délutánba nyúlt.

Még két kategória volt hátra korosztály szerinti bontásban, a felnőtt I., majd felnőtt II., ami ugyanúgy zajlott, mint az előző rész, a folytatásban nyílt színpaddal, szünettel és eredményhirdetéssel.
Ügyesebbnél ügyesebb táncosok, csoportok táncoltak sorban szebbnél szebb ruhákban, különböző stílusokban. Természetesen mindenkinek más az ízlése. Láttam olyan előadókat, akik engem is lenyűgöztek gyönyörű kiállásukkal, tartásukkal, profizmusukkal, emellett csodaszépek voltak. De olyan produkciót is láttam, ami – és azt hiszem, ez természetes - engem valamiért nem fogott meg.
A versenyzők között akadtak olyanok, akik kíváncsiságból neveztek, hogy megtudják, hol tartanak, mi a szakma véleménye róluk. Voltak „megrögzött” versenyzők, akik nagyon szeretik az adrenalint, a verseny izgalmait, rendszeresen viszontlátjuk őket versenyeken. Valamint olyanok is megjelentek, akik folyamatosan bizonyítani akarnak, és minősítéseket gyűjtenek.
A nézők többségét a versenyzők hozzátartozói tették ki, akik nagy izgalommal nézték végig a versenyt, és a versenyzőkkel együtt izgultak a minősítésért. Állt három fiú az ajtóban, akik nem tudtak betelni a gyönyörű hastáncos nők látványával. Én személy szerint eléggé elfáradtam abban, hogy délelőtt 11-től késő délutánig a táncosokat néztem, úgyhogy le a kalappal a zsűri előtt, akiknek órákon keresztül figyelnie kellett, és szakmailag értékelni. Aki még nem zsűrizett, nem tudja, hogy ez elég nagy munka és felelősség is. És ezek után még – a jegyzetek segítségével – emlékeztek azokra a táncosokra, akik a verseny után a véleményüket és az értékeléseiket kérték.
A hosszú nap végét a gála koronázta meg, ahol a szervezők csoportjain kívül a zsűri is táncolt, de fellépési lehetőséget nyert az Oriental Dreams és Hadlaczki Judit is, valamint a műfajában többszörös Világ-, Európa-, és Magyar Bajnok Dirty Dance csapata. Meglepetés produkciókból sem volt hiány, a nyitó számot például Körei Katalin kísérte élőben előadott énekével. A gálára sokan ottmaradtak a versenyzők közül is, leginkább a szakma szerelmesei voltak kíváncsiak, és nagyon elégedettek távoztak.
Összesítve egy jól megszervezett rendezvény részesei lehettünk sok táncossal, és elégedett nézőkkel.

 Egy-két visszajelzés nézőktől és versenyzőktől:

„Az előkészületek is nagyon rendben voltak, Ibolyától folyamatosan rengeteg infót kaptunk, bármi kérdés volt, azonnal válaszolt. Amikor idejöttem, mindenki segített nekem útba igazodni, rögtön találtam öltözőt, helyet, mindent. Nagyon korrekt, tökéletes minden.” Bánhidi Zsófia, egy versenyző Agárdról.

„Izgulok. Szeretem a versenyt és az adrenalint egy évben háromszor-négyszer. Nem a jó helyezés miatt, csak megmutatni azt, amivel lelkesen készültem.” Gyürü Zsuzsa Vépről.

„Nagyon meg vagyok elégedve a rendezvénnyel, én a lányom miatt jöttem, aki a Shiraz étteremben is táncolt, és nagyon szereti csinálni. Meg vagyok elégedve, sok helyre kísérem a lányomat más versenyekre, ez jól van megszervezve.”  Egy versenyző, Szűcs Claudia édesanyja Budapestről.

„Tetszik a verseny, csak nagyon hosszú, picit már unom. Én a feleségemet kísértem, már nagyon várom a produkcióját.” Czech Gyula Kőszegről.

Második nap - workshopok

Egy ilyen rendezvény arra is jó, hogy jobban megismerjék egymást a táncosok. Én is rengeteget beszélgettem, sok ismerőssel találkoztam. Mivel másnap szakmai nap volt és nagyon jó workshopok, többen ott éjszakáztunk Sopronban és csak másnap utaztunk haza. Ilyenkor természetesen a helybéliek tudják a legjobban kihasználni és látogatni a táncórákat.
Délelőtt Kecskeméti Anett Kahena melaya workshopján vehettek részt a stílus iránt érdeklődők. A melaya az alexandriai kikötők hangulatát idézi, ahol kacér hölgyek csábítják a matrózokat. Ez a huncutság, vidám és kacér tánc nagyon jól illik Anett karakteréhez. Az óra hangulata vidám volt és lelkesen tanultuk meg – úgy, ahogy – a három perces koreográfiát.

A délutáni első workshopot Tóth Csilla tartotta, és a felső-egyiptomi saidi stílussal foglalkoztunk. Részletesen belemerültünk a technikába, és megnéztük a bot használatát. Majd vettük a tipikus mozdulatokat mindjárt kombinációban, ahogy majd a koreográfiában is szerepel. Én személy szerint imádom a saidi   játékosságát. A zene is nagyon tetszett, nagyon élveztem, és Csilla finom, nőies stílusa, bája, kedvessége még tetézte az egész jó hangulatát.

Az utolsó workshopon, Hayet beledi óráján már mindenki rendesen elfáradt. Szerencse, hogy ez volt az utolsó, itt már nem kellett annyira koncentrálni. Az órát elmélettel kezdtük. Hayet részletesen beszélt arról, mi is a beledi, elmondta, hogy ez egy improvizatív tánc. Az első két számra Hayet improvizált, mi pedig lekövettük, aztán aki akart, teljesen ellazulhatott, mert utána mi következtünk. Különböző beledi zenékre – lassúra, gyorsabbra - improvizáltunk, próbáltuk belülről érezni a zenét, és hagytuk, hogy a csípőnk úgy mozogjon, ahogy a zene irányítja –, persze azért illett a tipikus beledi mozdulatokat használni.
Édes fáradtsággal és stíluskavalkáddal gazdagodva hagytuk el a tánctermet, és mindenki ment tovább a maga útjára.

A következő részben többek között megtudhatjátok azt is, mi alapján pontozott a zsűri!