ADA-bál

December 20-án, öt nappal a születésnapi meglepetés táncunk után Körmenden, az ADA Hungária Kft. karácsonyi bálján léptünk fel. Mivel felkészültek voltunk, a születésnapi műsort adtuk elő egy pici változtatással, ugyanis itt jóval nagyobb táncterünk volt. A műsort én kezdtem az Ízisz-fátylas szólómmal, majd hárman folytattuk egy klasszikussal, shaabival és dobszólóval, ami itt is, mint máshol, nagy sikert aratott.
A táncunk előtt vacsorára is meghívtak bennünket, de mi nem igazán tudtunk enni, így ez nem volt szerencsés. Mindannyian csak belekóstoltunk az ételbe, és majdnem az egészet otthagytuk. Az öltözőnk a ruhatárban volt, elég szűkös helyen, de ezt is megoldottuk. Sajnos erről a fellépésről nem készültek fotók (vagy ha készültek, akkor nem jutottak el hozzánk), csak Kriszti készített egyet a vacsora előtt.

A képen Katival készülünk a "vacsorához".

Születésnapi meglepetés! :)

Egyik tanítványom, Nagy Kriszti izgatottan keresett meg azzal, hogy meglepetés táncot szeretne a bátyjának, Ernőnek születésnapjára. Nagyon örült neki, mikor elfogadtam a meghívást, így el is kezdtünk rá készülni.
Régóta tervezgettem, hogy csináltatunk egy egyenruhát a csoporttal, és a születésnap előtt pont elkészült Krisztié, Katié és az enyém is, így ez az alkalom arra is jó volt, hogy kipróbáljuk az új ruhát.  :)

Kiválasztottam három számot a születésnapra, és arra is alkalom adódott, hogy egyszer megnézzük a helyszínt. Sajnos elég kis hely volt a tánchoz, de örülök, hogy láttuk, így fel tudtunk rá készülni. :) Igazából alig fértünk el hárman, de megoldottuk.

A születésnapi bulit vasárnap tartották, Kriszti fél 7-kor "összeszedett" minket, és mentünk a helyszínre.
Jó kedvünk volt, és a meglepi tánc is kalandosan indult. :) Mivel csak egyetlen lány volt, akit Kriszti beavatott, az ablakon kellett bemásznunk, hogy ne vegyenek észre a többiek. Vicces volt! :)

 mászunk, nem betörni megyünk....:)

Próbáltunk csendben öltözködni, és izgultunk, nehogy valaki benyisson a szobába. Rögtön a szobából nyílik az előtér, ahol a fiúk ültek, és ott kellett táncolnunk. A beavatott elindította a zenét, mi pedig kezdtük a műsort.
A meglepi összejött, a fiúk és az ünnepelt nagyon örültek. A tánc után mondták, hogy nagyon tetszett nekik.
Picit még maradtunk, megkínáltak innivalóval, születésnapi tortával, aztán indultunk haza.

Pár fotó is készült a tánc után, bár nem igazán jó felvételek, egyet-kettőt megosztok....

balról: Nagy Kriszti, Balogh Kata, én

balról: én, Ernő - az ünnepelt, Kata, Kriszti

Ismét Ausztriában jártunk!

Év elején kaptam a meghívást Pertlsteinba, az ottani pipaklub 15 éves jubileumi rendezvényére, amit pénteken, július 26-án tartottak meg egy nagy csarnokban (Raabtalhalle). A rendezvényt szabadban tartották, és elég sokan voltak, nem csak a Pipaklub tagjai. A bemutatónkat este fél 10-re kérték, amit körülbelül be is tudtunk tartani, bár elég "kalandosan", egy kis kitérővel jutottunk el a csarnokba. :)
Nagyon kedvesek és figyelmesek voltak velünk a szervezők, meglepetésként konferáltak be minket Magyarországról. Öröm volt nekik táncolni, nagyon nagy tapsot és vissza-tapsot kaptunk, majd a végén rengeteg elismerést, gratulációt és még ajándék angyalkákat is Mariazell-ből.
Az előadás után italra, és szabadban sült szalonnára, kukoricára és házilag készült friss kenyérre invitáltak bennünket. A képek, melyeket párom készített, magukért beszélnek:

Képek: Skracyfoto

csoportkép a Pertlsteini Pipaklubbal Foto: skracyfoto

csoportkép a Pertlsteini Pipaklubbal Foto: skracyfoto

mobil fotó balról: Kriszti, Aletta, Szilvi

mobil fotó Pinkivel, az
Egyesület elnökével :)

mobil fotó balró: Kata, én, Aletta

Flashmob a Tánc Világnapján Szombathelyen

Egy előző írásban már részletesen beszámoltam arról, hogyan készültünk a Flashmobra. Itt olvashatjátok:
http://shamiladance.blogspot.hu/2013/04/tanc-vilagnapja.html
A csoportom lelkesen készült rá, mindenkinek nagyon tetszett ez a kezdeményezés! :)
Három fellépésen voltunk túl, és körülbelül 40 percünk volt a kezdésig. Az izgalom fokozta bennünk az adrenalint, ezért még nem jött ki rajtunk a fáradtság, csak a flashmob végén. :)
Rengeteg ember gyűlt össze a Fő téren, amikor visszaértünk Herényből, és még át kellett öltöznünk utcai ruhába.
A szökőkút körül hatalmas volt a tömeg, és nem lehetett az embereket "megmozdítani". Nem tudtam elképzelni hogy férünk majd el a tervezett helyen, és a létszám csak gyűlt. Végül bemondták, hogy egy meglepetés produkció következik, hagyjanak helyet a szökőkút körül és kb. két lépést hátraléptek....szóval ugyanolyan kilátástalannak tűnt az egész.
A tervezett 18.30 óra körül el is indították a "zenét", és most meg is ragadom az alkalmat, hogy leírjam a tervezett Flashmob történetét.
Szabó Róbert Endre (a Weöres Sándor színház színésze) egy magnóval a kezében besétál a Fő térre. Persze ezalatt már elindult a flashmob zene, ami olyan "zajjal" kezdődik, mintha Robi a kis magnóján tekergetné a rádiót, hogy találjon valami jó zenét. "Meg is állítja" Will. I. Am és Britney Spears Scream & Shout c. számánál, amire a szökőkút egyik oldalán (ami az Art Café felé néz) kb. 250 hip-hop táncos kezd el együtt táncolni. Robi közben nézelődik, elkezd mozogni a zenére. :) Ez az egész egy perc, majd ismét csatornaváltás a rádióban, majd megállítja egy magyar népzenénél, ahol a szökőkút másik oldalán (DM mellett) egy 100 fős néptánccsoport kezd el ropni. Ezt a zenét salsa zene váltja fel, és hirtelen előkerül kb. 250 versenytáncos, gyerekek, felnőttek, akik a hip-hoposok elé "futottak" és ott táncolnak. Ezt követi egy olyan hang, mintha valaki egy régi lemezjátszón "elcsúsztatta volna" a tűt és már indul is a Limbo hintó, amire 30 apró gyerek rockizik. Ismét rádió tekergetés, közben Robi már nagyon jól érzi magát, bulizik, eszik, iszik, táncol és itt indul a mi zenénk, a Move c. dobszólóból egy perces részlet, amire együtt táncolunk Sziráczky Ritáék "afro-csapatával" a szökőkút Rossmann felőli oldalán. Robi közben befut közénk, mi körbetáncoljuk, az afrosok "rángatják". :) Persze nem egészen úgy jött össze, ahogy elterveztük, mert közben annyi ember gyűlt körénk, hogy nem igazán fértünk el. Nagyon kis helyünk volt táncolni, nem mentek odébb, de valahogy mégis megoldottuk. A mi zenénkbe pedig rögtön belement az a zene, amire kb. 650 táncos egyszerre ugyanazt táncolta, amit Rita tanított be nekünk. Ez az Ocho Macho El mundo fantastico c. két perces megvágott zenéjére volt, amit mindenki nagyon élvezett, és amiről a következő képek is tanúskodnak. :) 

 A fotókat Skriba László - skracyfoto.eu készítette!

https://www.facebook.com/media

 Robi és a hastánc...:)

Média:

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/tanc_vilagnapja_szombathely

http://westindex.hu/kultura/napsutes-tomeg-tanc-szombathelyen-kepgaleria 

http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/6703/flashmob_650_tancossal-tanc_vilagnapja_2013_videoval/

A flashmobos csapat...:) Klau, Kriszti, én, Kata, Aletta

 Aletta, Szabó Róbert Endre, a "bohóc", én, Sziráczky Rita, a flashmob koreográfusa! :)

40. születésnap

November 19-én, hétfőn tudtam meg, hogy szombaton egy születésnapi bulit szerveznek egy rendőrnek. Titokban folyt a készülődés, az egész a rendőr feleségének ötlete volt. Nem is tudom, hogyan tudta egészen szombatig a férje előtt titokban tartani, aki csak a helyszínen tudta meg, hogy az ő születésnapját ünneplik a barátai, rokonai. Hívtak zenészt is, én pedig a meglepetés fellépő voltam! :)
A helyszín Szombathelyen a Spartacus pálya étterme volt, ahová 20:00 óra körül érkeztem meg, és telefonon jeleztem a feleségnek, aki kijött elém. A szemközti épületben kellett - titokban - átöltöznöm, és ahogy elkészültem, indulhattam az étterembe. Az ajtóból már láttam a zenészt, így gyorsan fel is mértem a "terepet".
20:30 körül elindult a zeném, picit vártam és indult a műsorom, ami kb. 15 perces volt. Vidám, pörgős zenéket választottam, a végén a kedvenc dobszólómmal, amit mindig nagy tapssal díjaznak, és ez most sem maradt el. :) A végén táncba hívtam - először az ünnepeltet, majd a vendégeket, és örömmel láttam, hogy szívesen jönnek, táncolnak és jól érzik magukat. A közönségtánc után elbúcsúztam. Az ünnepelttől egy nagy csokor virágot kaptam - amiről szintén a feleség gondoskodott, a megjelentektől pedig elismerést, ami nagyon jól esett.

Erről a fellépésről nem készült fotó, a szép virágcsokrot viszont a telefonommal megörökítettem:

E.ON céges rendezvény - Hotel Thelena

Jó előre, valamikor júniusban hívott fel a Thelena Hotel igazgatója, hogy egy október 13-án megrendezésre kerülő céges rendezvényre szeretnének meghívni táncolni. Bár Szombathelytől nagyon messze van Tolna, úgy alakítottam, hogy azon a hétvégén Mohácsra utazok és összekötöm egy családlátogatással. Az igazgató nem mondott nevet, de valaki engem ajánlott neki, és a honlapomról állítólag nem derült ki, hogy már Szombathelyen vagyok. Nem bántam, mert közben a lányokkal (Kelet Virágai) is sikerült összeegyeztetni egy workshopot Mohácson, így egy fárasztó, de emlékezetes hétvégének ígérkezett, ahová a párom, Laci is velem tartott. :)

Délelőtt, ahogy megérkeztünk - egy pici késéssel - a lányok  már vártak a teremben. Egy három órás egyiptomi pop workshopot tartottam nekik. Ezalatt Laci elment a központba és a dumapartra fotókat készíteni, és ha már nála volt a fényképezőgép, a workshop végén egy csoportkép is készült.

Hátsó - álló - sor balról: Szögi Bea (aki ismét kismama), Berecz Bea, Föglein Ági,

alsó sor: Dudok Timi és én.

Laci egy-két szép fotója Mohácsról, amit a workshop alatt készített! Érdemes megnézni a honlapját is:

http://www.skracyfoto.eu/ 

 II. Lajos király szobra a Széchenyi téren Foto: skracyfoto.eu

 Polgármesteri Hivatal Foto: skracyfoto.eu

 Hősi emlékmű Foto: skracyfoto.eu

 Szentháromság szobor Foto: skracyfoto.eu

 A mohácsi hajókikötő Foto: skracyfoto.eu

Fogadalmi templom Foto: skracyfoto.eu

Foto: skracyfoto.eu

Az egyik kedvencem :) Foto: skracyfoto.eu

A mohácsi piacon is készült pár fotó! :) Foto: skracyfoto.eu

 A workshop után meglátogattuk a mamámat, majd a Szőlőhegyre mentünk a szüleimhez. Jó idő volt, így erre a hétvégére nem mentek haza és mi is ott aludtunk Lacival.
Ebéd után jól esett egy kis pihenés, aztán már készülődtem is az esti fellépésre, ahová Laci vitt. Szerencsére szép idő volt, az út is nagyon jó Szekszárd felé, így egy óra múlva már Tolnán voltunk a Thelena Hotelben.
Megmutatták a szobát, ahol átöltözhettem, bemutatkoztam az igazgató úrnak, megbeszéltük a részleteket.
Hamarosan elkészültem és a társaság is megérkezett. Az E.ON tartott egy év végi céges zárórendezvényt, körülbelül 60 fős társaság volt, akiknek a Hotel igazgatója (Endre) szervezte meg a műsort és én voltam a meglepetés vendég. Kicsit izgultam miatta, mert említette Endre, hogy már jártak náluk profi hastáncosok és előre megkért arra is, hogy klasszikus és vidám műsor legyen 20 percben. Nem a műsor miatt izgultam, hanem amiatt, hogy nem tudtam kik jártak ott előttem, és reméltem, hogy elégedettek lesznek a produkciómmal. Persze próbáltam magamat összeszedni és arra gondolni, hogy mindenkinek megvan a saját stílusa, mindenki más. Egyébként meg nagyon jó kedvem volt és vártam már hogy táncolhassak. :)
Mivel még nem érkezett meg mindenki, a megbeszélt 19:00 óra helyett 19:30-kor léptem fel.

Hotel Thelena - a szobában, ahol átöltöztem (a kép telefonnal készült).

Laci kipróbálta a zenészekkel a CD-t, amivel volt egy kis gond. Endre említette, hogy a zenészeknél lesz lejátszó, de sajnos nem volt, ezért gyorsan szereztek a szekrényből egyet, amit akkor kötöttek össze a zenészek erősítőjével. Úgy nézett ki, hogy jó lesz, így elindították a műsort. Szerencsére van már bőven rutinom, így "nem ijedtem meg", amikor az első szám eleje kicsit akadozott, megugrott, feltaláltam magam és ilyenkor nincs más, improvizálni kell. Közben szerencsére rájöttek, hogy a lejátszót - ami egyébként szépen és hangosan szólt az erősítővel - fel kell tenni a földről valahová (a hangszóró tetejére), így abbahagyta az ugrálást. Ez csak az első szám elejébe zavart be, onnantól már tökéletes volt. Tánc közben néztem (mindig nézem) a közönséget, az arcokat és láttam, hogy tetszik nekik, ami engem is mindig feldob. Az utolsó táncom egy dobszóló volt, amit már tapssal kísértek végig és amire nem számítottam, nagy tapsot és vissza-tapsot kaptam a végén. Egyszerre kiabáltak: vissza-vissza-vissza.....:) Így táncoltam nekik egy ráadás dobszólót, amit szintén végig tapsoltak. Ilyenkor én vagyok a világ legboldogabb embere, mert örömet okoztam! :) Nagyon jó érzés idegen emberek előtt sikert érni el olyan táncokkal, amiket én alkottam.
Az előadás után gratulált az E.ON főnöke is, és egy hölgynek annyira tetszett a műsor, főleg a rázások a dobszólóban, hogy meghívott egy italra és közben kikérdezett a táncról. :) 

Laci készített pár képet az előadásról, ami nem sikerült jól - telefonnal készült, de azért közzéteszek párat.

 A közönséggel szemben volt egy kis ablak (nekem háttal), és a személyzet onnan "leste" a műsort. :)

Miután megittuk az italunkat (én ásványvizet), visszamentem a szobába átöltözni, majd Endrével, a főnökkel váltottunk pár szót, aki szintén nagyon elégedett volt és elbúcsúztunk, indultunk vissza Mohácsra, a Szőlőhegyre. Amíg felváltva lezuhanyoztunk a szüleimnek is beszámoltunk az élményről, a sikeres fellépésről.
Másnap ebéd után indultunk vissza Szombathelyre, de előtte anyukámról is készült pár szép fotó. :)

 Anyukám Foto: skracyfoto.eu

Anyukám Foto: skracyfoto.eu

és egy "lesifotó" apukámról, aki utálja, ha fényképezik! :)

Kaposváron - itt szoktunk mindig egy kis pihenőt tartani. Nagyon szép város, és felfedeztünk egy nagyon jó pizzériát. :)