Napóleon expedíciója és az orientalizmus - 2. rész

Napóleon egyiptomi expedíciója

Napóleon katonái 1798. július elsején szálltak partra Alexandriában, és július 21-én ütköztek meg Murad bejjel. A győztes csatát a „Piramisok csatájának” keresztelték el, majd másnap bevonultak Kairóba. A katonákat tudósok csoportjai követték. Augusztus 20-án Kairóban a franciák megalapították az Egyiptomi Intézetet, majd megindultak a kutatások a Kheopsz piramisnál. Az első vizsgálódók között katonatisztek, zoológusok, matematikusok, mérnökök, csillagászok voltak, de hamarosan megjelentek az első turisták is… 

Bonaparte Before the Sphinx (ca. 1868) Jean-Leon Gerome olajfestménye

 A feltárulkozó Egyiptom a művészeket is megihlette, akik szintén elkísérték Napóleont expedíciójára. Ezek a művészek számos képen örökítették meg a tájat, az embereket, építészeti emlékeket. Említésre méltó Vivant Denon báró művész és régiségkutató, Dutertre, vagy Conté, akik több szögből is lerajzolták a piramisokat.

Vivant Denon - Almék tánca az egyiptomi háremben, vagy táncoló lányok c. grafikája által készült rézkarc John Chapmantól kb. 1800-1823 között készült.

Egypt dancer

 Az egyiptomi hadjárat kulturális és tudományos szempontból jelentős volt. A kutatások megindulásával, az Egyiptomi Intézet létrehozásával megkezdődhetett Egyiptom történetének sokrétű tanulmányozása. 1809-ben kiadták a Description de l'Égipte első kötetét.

 Az Egyiptom felfedezése c. könyv az expedíciót mutatja be. Egy történet, mely a hősies kitartást szembeállítja a véres hadjárattal. A könyvben Vivant Denon összehasonlíthatatlan rajzaival és mások munkáival, akik Napóleont kísérték Egyiptomban. Napóleon Egyiptomban 1798 - Napóleon expedíciójáról írt könyv pedig egy arab nézete, mely fordulópont volt a modern történelemben.

Orientalizmus

 Az orientalizmus, vagy Kelet-kutatás összetett fogalom, magában foglalja a Kelettel (Oriens) való foglalkozást és kutatást, valamint azt a viszonyt is, amelyet a Nyugat a Kelettel szemben kialakított. A szó a latin oriens, azaz kelet szóból származik. Az orientalista művészek előszeretettel fordulnak keleti témákhoz. A 19. században uralkodó, általános felfogástól eltérően, ma művészettörténészek, tudósok, művészek, és egyre inkább a magánemberek is azt hangsúlyozzák, hogy az európai szemmel nézett Keletről kialakított kép egyoldalú volt, vagyis azt jelentősen befolyásolta a más civilizációs fokon élő nyugatiak öntudata és felsőbbrendűségi érzése. Kétség kívül nagyban hozzájárultak ehhez a képhez az ábrázoló művészetek is, amennyiben európai művészek: rajzolók, metszők, festők, és a század közepe tájától fényképészek közvetítették a távoli kultúrák világát a nyugati ember számára.

Edward W. Said palesztin származású író Orientalizmus c. könyve szerint az orientalisták egy része gyarmatosító, imperialista célokkal rendelkezett, a Keletet a nyugati államokban elterjedt sztereotípiák alapján festette le, a keleti kultúrák megismerésének igazi célja a területszerzés volt.

 Edward W. Said könyvét először 1978-ban adták ki.

Orientalista festők gyönyörű munkái:

Célestin Nanteuil - Femmes d'Alger (algériai nők) c. grafikája 1834-ből, mely Franciaország nemzeti könyvtárban látható.

Nathaniel Sichel  - Almée a 19. századból

 Édouard de Biefve - Almeh - grafika 1842-ből.

 Dancing Girls (Ghawa'zee, or Gha'zee'yehs) 1836-ból.

 David Roberts - Dancing girls at Cairo (1846-49)

 Jean-Léon Gérome - Dance of the Almeh (Almék tánca) 1863-ból

 Almeh of Cairo - 1863 - Pencil on paper

Musician Squared-up Study for Sabre Dance - 1863 (Pencil on paper)

 Alfred Darjou - “La Danse de la gargoulette” (Gugglet Dance) festmény 1869-ből (egy Nílus menti utazásból).

 Paul-Louis Bouchard -The Egyptian Dancing Girls (az egyiptomi táncoló lányok) olajfestmény 1893-ból

  Paul Trouillebert - The Harem Servant Girl (Háremszolga) - olajfestmény 1874-ből

Jean-Leon Gerome - La Piscine du Harem (Medence a háremben) 1881

Jean-Leon Gerome - Whriling Dervishes (Forgó dervisek) olajfestmény 1895-ból.

Frank Dillon - A room in the house of Shayk Sadat (egy szoba Shayk Sadat házában) - vízfesték papíron - Cairoban készült kb. 1875-ben.

Adrien Henri Tanoux - Harem Beauty olajfestmény az 1800-as évek végéről

 Adrien Henri Tanoux -La Belle du Harem olajfestmény 1892 körül.

 Adrien Henri Tanoux - Namouna, la Belle Esclave du Harem (Namouna, a hárem jó rabszolgája) olajfestmény 1921-ből.

 Adrien Henri Tanoux - The Sultan's Favorite (a Szultán kedvence) - olajfestmény a 19. századból.

 Amadeo Preziosi - Egyptian Belly Dancer (egyiptomi hastáncosok) 1862-ből.

 Leopold Carl Mueller 1857-es festménye.

Ballesio Francesco (1860-1923) Two Harem Girls On a Terrace

Leon  Comerre - Les Coquelicots (pipacsok) olajfestmény a 19. századból.

William Clark Wontner - Safie - olajfestmény 1900-ból.

Nathaniel Sichel - Oriental Girl with Harp (keleti lány hárfával) a 19. századból.

 Stephan Sedlacek - Harem Dancers - olajfestmény

 Achille Deveria - Egyptian Dancing Girls Performing the Ghawazi at Rosetta - olajfestmény 1848-ból.

 

 Egyptian Dancing Girl with her tambourine - fotó 1904-ből.

 Gouache - Femmes Ouled Nail

Edouard Frederic Wilhelm Richter - Oriental Dancer (1844-1913)

K. Craufurd - Oriental dancer - 19. századi egyiptomi kőnyomat

Fabio Fabbi - The Tambourine Dancer

 Fabio Fabbi - The blue veil 19. század

Giulio Rosati (1858-1917) - The Harem Dance

Jules Pierre Van Biesbroeck (1873-1965) - Les Danseuses

 Leopold Carl Muller (1834-1892) - An Almees Admirers (Egyptische Tänzerin)

 Otto Pilny (1866-1936) – Dancer

Otto Pilny - Spectacle Dans Le Desert

Így is nagyon sok, de ezeken kívül még rengeteg festmény, grafika megtalálható.

Egzotizmus

E távoli kultúrák egzotikusak voltak nem csak abban az értelemben, hogy az európai környezetben idegenek, hanem abban az értelemben is, hogy különösek és meghökkentően szokatlanok voltak. Többek között éppen ez tette őket vonzóvá azon művészek számára, akik ilyen hatásokra törekedtek, vagy azok számára, akik nem csupán az akadémiákról, hanem az európai civilizációból is ki szerettek volna vonulni. A "romantikus elvágyódás" egyik tárgya a Kelet volt.

A keleti hatás megjelenése a művészetekben az egyes országokban párhuzamosan növekedett és alakult a gyarmati terjeszkedéssel. Algéria 1830-ban történt elfoglalása után építették ki a franciák észak- és nyugat-afrikai gyarmataikat. Delacroix 1832-ben tett tanulmányutat Marokkóban, amelyről naplójában is részletes feljegyzéseket készített. "Százféleképpen is közelebb vannak a természethez mint mi: ruházatuk, cipőjük formája... Ezért van szépség mindenben, amit csinálnak. Mi pedig, szoros mellényünkben, keskeny cipőnkben, nevetséges öltözetünkben szánalmasak vagyunk. A szépség bosszút állt tudományunkon" - írta. A szépséggel összekapcsolt kötetlenség mellett a fényhatások és az élénk színek voltak rá nagy hatással, és ez palettájának megváltozásához vezetett. Vázlatfüzetében színfoltokban rögzítette ezen benyomásait, és festészetében a keleti tematika élete végéig meghatározó maradt. 

Eugéne Delacroix - The Women of Algiers 1834-ből (Párizs, Louvre)

Eugéne Delacroix - Femmes D'Alger (algériai nők) - olajfestmény 1849-ből. 

Paul Poiret 

 

Paul Poiret (1879-1944) egy híres francia divattervező volt, akit mindenképpen szeretnék megemlíteni.

 

 Paul Poiret

A huszadik század trendjét nagyban befolyásolta. Hírhedt volt pazar partijairól, amik sokszor jelmezes partik voltak. A híres partik közül az egyik az ezerkét éjszaka nevet kapta (az ezeregy éjszaka alapján) Párizsban, ahová körülbelül 300 vendég volt hivatalos 1911. július 24-én. A vendégektől követelte, hogy keleti jelmezben jelenjenek meg. Aki nem megfelelő jelmezben érkezett, azt megkérték, hogy vegye fel Poiret valamelyik Perzsa kosztümjét, vagy távozzon.

Modell Poiret kosztümben 1914-ben.

 Hárem kosztüm 1911-ből, mely egy kis felháborodást keltett a 20. században.

Ezt a kosztümöt Poiret feleségének tervezte a hírhedt 1002 éjszaka partira.

A folytatás is nagyon érdekes lesz! :)

Forrás: tudatbázis.sulinet.hu, wikipédia, belly dance museum