Interjú

Németh Imre, a Citistar online magazin főszerkesztője interjút készített velem. Az eredetit az oldalukon, a másolatot pedig itt olvashatjátok.


Mondanál néhány szót magadról? Mit érdemes tudni rólad?

Gyermekkorom óta része az életemnek a tánc, a mozgás. Olyan ez számomra, mint a szerelem, nem tudok nélküle létezni. Óvodás koromban balettra jártam, az általános iskolában társas táncolni, majd aerobikozni kezdtem nagyon keményen. Középiskolás koromban a jazz-balett volt a nagy szenvedély, és viszonylag későn, harmincéves koromban kezdtem el az orientális tánccal – közismertebb néven hastánccal – foglalkozni. 

          Egy fotó 1991-ből, ami Pécsett készült.                          1992- Pécs - Jazz balett előadás.
          Egy iskolai rendezvényre készítettem fel
          a lányokat egy táncos produkcóval.

                2006-ban, az első Mahasti gálán.                2007-ben Mahasti Hastáncstúdió gálaestjén.                        

Mióta foglalkozol a hastánccal? Miért kezdtél el hastáncolni? 

A célom már a kezdetektől komoly volt, így 2005-ben beiratkoztam Budapesten a Mahasti-Magyar Hastáncintézet hastáncoktató szakára, ahol 2007-ben a hastáncoktatói oklevelet is megszereztem. Időközben már másodévesen oktattam, és a kezdetektől jártam különböző fellépésekre, amit nem bántam meg, mert így tudtam egyre több rutint szerezni. A színpad ekkor már nem volt számomra ismeretlen, hiszen általános iskolásként is rendszeresen szerepeltem az énekkarral vagy a színjátszó szakkörrel, illetve a középiskolás évek alatt gyakran léptem fel egy jazz-balett társulattal is. A hastáncoktató szakon pedig különösen hasznosítani tudtam a kreativitásomat. Koreográfiákat már 13 éves korom óta készítek, és szerencsére mindig volt alkalmam be is mutatni őket… Az orientális tánc közben az életformámmá vált, imádok előadni, imádok koreográfiákat összeállítani és oktatni. Nagyon jó érzés látni a tanítványaimat kibontakozni, látni őket nőiesedni. Észrevettem, hogy nemcsak a tartásukban, hanem a hétköznapi megjelenésükben is sokkal jobban figyelnek magukra, és igényesebbek lesznek önmagukkal szemben a táncos lányok. Olyan jó érezni, hogy a részese vagyok annak, amit látok rajtuk: ahogy egyre jobban érzik magukat, magabiztosabbakká és nőiesebbé válnak. 

 2007. március - Mohácson, az Ifjúsági Centrum rendezvényén.

                      2008-ban Mohácson, az első csoportommal az I. Shamila Orientális Táncgálán.

Kinél tanultál? Kinek köszönheted a tudásod? 

Szmolinka Eszter Mahasti az, akitől a legtöbbet tanultam, és a mai napig büszke vagyok rá, hogy tőle tanulhattam. Soha nem felejtem el, amikor először láttam őt táncolni. Csodálatos, nagyon nőies és bájos volt. A hastáncoktató szak elvégzése alatt folyamatosan jártam hozzá magánórákra is. Természetesen voltak mások is, akiket megkerestem, attól függően milyen stílusban szerettem volna elmélyülni. Improvizatív stílust és önkifejezést Nesétől, klasszikus stílust Shabatól tanultam, de rendszeresen jártam és a mai napig járok különböző magyar és külföldi mestertanárok workshopjaira. Nagy hatással volt rám a külföldiek közül például Mahmoud Reda vagy Hossam Ramzy tánc filozófiája, Serena Ramzy és Jillina stílusa. 

 Mahastival 2009-ben, és 2010-ben Szombathelyen, az általam szervezett I. Savaria Hastáncfesztiálon.

 Hossam és Serena Ramzyval 2008-ban Budapesten.

Van-e példaképed? Ha igen, ki az és miért?

Van példaképem, de nem a hastánc világából, ami persze nem azt jelenti, hogy nem nézek fel nagy táncosnőkre - sőt, több is van, akire felnézek... A nagy példakép számomra Madonna, akiért már gyermekként rajongtam, és felnőttként nagyra értékelem a munkásságát, profizmusát, erejét, kitartását. Két koncertjén is volt szerencsém személyesen ott lenni, és nem csalódtam. Ő egy olyan nő, aki a saját erejével, szorgalmával és mondanivalójával ért el nagy sikereket. Imádom a showt, amit a fellépésein csinál, mindig a maximumra, a legjobbra törekszik.

Mi kell ahhoz, hogy valaki igazán jó hastáncos legyen?

Ahhoz hogy valaki jó hastáncos legyen, a legfontosabb a tánchoz való alázat, nagyon sok szorgalom és gyakorlás. Nem elég csupán – és ugyanakkor nem is feltétlen kell – a tehetség, persze sokat számít, ha van. Tisztában kell lennie egy táncosnak, hogy hol tart, és nem szabad elfelejtenie azt sem, hogy folyamatosan fejlődnie kell. 

                                  2013-ban Kőszegen, a Kelet Varázsa Nyugaton Hastáncfesztiválon.

Mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Szabadidőm nem sok van, de nem bánom, mert szeretek dolgozni. Kihasználom az időmet új táncok, koreográfiák készítéséhez, gyakorláshoz. Nagyon szeretek fotózni vagy futni, mindkettő tökéletesen kikapcsol. Imádok úszni, olvasni és együtt tölteni az időt a párommal vagy barátokkal. 

Rengeteg sikert értél el a szakmában. Miket emelnél ki ezek közül?

Értem el sikereket, amikre természetesen büszke is vagyok, de nem akarok megállni. Soha nem vagyok elégedett. Én nem azt tartom a legnagyobb sikernek, ha én, egy tanítványom, vagy bárki egy-egy versenyen jól szerepel, szép eredményeket ér el. Persze, fontos a szakmai elismerés és az oklevelek vagy kupák is. De amikor teljesen ismeretlen emberek előtt táncolok, vagy táncolunk a csoportommal, és visszatapsolnak minket, amikor fellépés után odajönnek gratulálni, és megkérdezik, hogy ki készítette a koreográfiát, és őszintén azt mondják, hogy a legjobb volt, amit eddig láttak, az egyszerűen szárnyakat ad, ez az, ami számomra az igazi sikert jelenti. Többször is volt már ilyenben részem szólóban és csoporttal egyaránt. 

  Tánc Világnapja - Szombathely, 2013 Foto: skracyfoto

Merre láthatott benneteket a közönség az elmúlt időszakban? Visszatekintve, melyek voltak a legemlékezetesebb fellépések?

Utoljára egy bálban táncoltunk Körmenden, és születésnapi meglepetésként hívtak bennünket egy szombathelyi rendezvényre.

Volt pár emlékezetes fellépés. A legemlékezetesebbek azok, ahol nagy tapsban és elismerésben részesültünk, mint pl. Pertlsteinban (Ausztria) a helyi Pipaklub 15 éves jubileumi ünnepségén, a kőszegi hastáncfesztiválon, vagy az utolsó két – már említett - fellépésen. Szólóban egy tolnai hotelben, illetve egy pécsi rendezvényen kaptam hatalmas tapsot, ahol ráadást is kértek. De azok a rendezvények is emlékezetesek maradnak, ahol pl. vagy a lejátszó szól nagyon halkan, vagy megakad a lemez. Szerencsére ezek is általában jó kimenetelűek, a közönség lehet, hogy ezekből nem is vesz észre semmit, de számunkra mégis maradandó élmények, amikre mosolyogva emlékezünk vissza. Ide sorolhatnám még a jótékonysági rendezvényeket is – amelyekre mindig szívesen megyünk –, ahol elég a fogyatékkal élők arcát látni, akiknek örömet okozunk.

 2013-ban Székesfehérváron.

 Pertlstein 2013. nyarán - ahol nagy sikerünk volt.

Mit gondolsz a jövőről, milyen szerepet tartogat neked?

Remélem, csupa szépet és jót. Vannak céljaim és álmaim, amiket szeretnék még megvalósítani, de ezek egyelőre maradjanak az én titkaim… 

Little Egypt és a Világkiállítások - 3. rész

Világkiállítások

A keleti kultúrák nagy bemutatói 1851-től kezdve a világkiállítások voltak, amelyeket kezdetben Londonban (1851, 1862) és Párizsban (1855, 1867, 1878, 1889, 1900) rendeztek meg, és amelyek keretében a két nagy gyarmatbirodalom népeinek művészetét és életformáját teljes körűen mutatták be. A látogatók és a művészek fáradságos utazások nélkül tudták alaposabban megismerni és tanulmányozni nem csupán a tárgykultúrát, hanem magukat az embereket is, akiket az egyes helyszínekre szállítottak és kiállítási tárgyként mutattak be. Utólag szemlélve, ez a kolonializmus egyik legmegalázóbb formája volt.

A hastánc történetében fontos szerepet játszik az 1893-as chicagoi világkiállítás (World Columbian Exposition), ahol a Little Egypt elnevezésű szíriai táncosok mutatták be az egzotikus kelet táncát.
Az expo több részből állt, ahol volt egy "Cairo Street"elnevezésű is, az amerikaiak által Midway-ként ismert parkban, Chicago déli részén. Itt mutatták be az egyiptomi karakter típusokat és itt tartották az esküvői felvonulásokat és teveutakat.
"Az esküvői felvonuláson "szamárfiúk" vezették a cifra öltözetű tevéket. Az első egy fél-meztelen egyiptomit cipelt, aki a vállával táncolt az ázsiai, afrikai férfiak után. A tam-tam dobosok mögött jöttek a tevék az úgynevezett "howdah"-hal - ami egy tevére szerelhető szállító eszköz -, ami hatalmas volt és a menyasszonyt szállították rajta. Őket Luxor papjai, az ünneplők és az úgynevezett szent "Ápis bikák" követték."

 Az úgynevezett Howdah a teve hátán, amiben a menyasszony ült.

Ez az 1893-ban készült festmény hirdette a kiállításon a Kairo utcát. Készítője Charles S. Graham, címe: Midway Character Types. A festmény típusokat ábrázol a "Midway Plaisance"-ből, beleértve a Közel-keleti táncok előadóit.
Forrás: The World's Fair in Water Colors. A Flickr. "Field Múzeum Könyvtár" oldalon elérhető.

 Az 1893-as Chicagoi Világkiállítás plakátja.

Sőt, megtaláltam az eredeti katalógus fotóit is az 1893-as világkiállításról. A felső képen látható a "Cairo Steet" pontos helye, alatta a katalógus első oldalai.

 

Little Egypt

 

Little Egypt a művészneve volt három népszerű táncosnak. Sok utánzójuk volt, nevük a hastáncosok körében szinonimává vált.

Farida Mazar Spyropoulos, (kb. 1871, Szíria - 1937. április 5-e, Chicago, Illinois), a Fatima művésznevet is használta fellépésein. A Chicagoi kiállításon (Midway - Cairo Street-en) tűnt fel mint Little Egypt. Állítólag 1898-ban Mark Twain majdnem szívrohamot kapott, amikor táncolni látta.

Farida Mazar Spyropoulos

A Chicago-i Világkiállítás Midway-én, most szerepelt először az Egyiptomi Színház, és először táncoltak "raqs"táncosok az Egyesült Államokban. Sol Bloom showjának címe: "The Algerian Dancers of Morocco" (Marokkó Algériai táncosai) Egyiptom utcáin. A show előadója Gaston Akoun volt, és ebben szerepelt Spyropoulos is, bár ő nem egyiptomi, vagy algériai, hanem szíriai.
Spyropoulos egy chicagoi étteremtulajdonos és üzletember felesége volt - és, ahogy azt a nevéből sejtettem is, görög származású. Fatimának hívták, de a mérete miatt a színfalak mögött Little Egypt-nek szólították. Spyropoulos "ellopta" a showt, és elkezdte ezt a fajta táncot népszerűsíteni, amivel azt érte el, hogy elkezdték "Hoochee-Coochee"-nak, vagy "shimmy and shake" (rázás)-nak nevezni. Akkor a bellydance szó még nem szerepelt az amerikai szókincsben, amit Spyropoulos mutatott be először az Egyesült Államokban. A "danse du ventre" (szó szerint: a has tánca) "felfedezői" Egyiptomban a franciák voltak Napóleon Egyiptomi portyázásai alatt a 18. század végén (erről részletesebben itt írok: Napóleon expedíciója és az orientalizmus).
Manapság a "hootchy-kootchy" szó általánosan egy szuggesztív erotikus táncot jelent, amit gyakran tévesen összekeverünk azokkal a csoportos táncokkal, amik a Közel-Keletről származnak, és most hastáncnak - bellydance-nek - hívunk.
Később számos női táncos felvette a Little Egypt nevet és előadásaikkal beutazták az Egyesült Államokat, ahol ennek a táncnak néhány variációját mutatták be. Ezzel a név szinonimája lett az egzotikus táncosnőknek, és gyakran összekötötték a hét fátyol táncával (a hét fátyol táncáról egy-két érdekesség itt található: Az orientális tánc hatása a művészetekre). Spyropoulos akkor azt állította, hogy ő az eredeti Little Egypt a Chicagoi világkiállításról. Elismert, mint valódi Little Egypt, mert nem szerette, hogy összekeverik Ashea Wabe-val a Seeley banketten való fellépése után. Erre is mindjárt kitérek. :)

Spyropoulos az 1933-as Chicagoi Világkiállításon is fellépett Little Egypt-ként, 62 évesen.

 Az 1933-as Chicagoi Világkiállítás plakátja. 

Halála évében pert indított a Metro-Goldwyn-Mayer ellen a neve használatáért a "The Great Ziegfeld" (Nagy Ziegfeld) c. filmben, azt állítva, hogy a film producerei nem kérték a beleegyezését.

Ashea Wabe (született Catherine Devine, 1871, Montreal, Canada - 1908. január 3. - New York City). A New Yorkban megrendezett hírhedt, botrányba fulladt Seeley banketten táncolt 1896-ban.

Ashea Wabe

Seeley Bankett, 1896

Ez a bankett (vagy orgia) elég nagy botrányt okozott akkoriban, még a New York Times címlapjára is felkerült.
Herbert Barnum Seeley volt annak a bizonyos 1896-os botrányba fulladt vacsorának a házigazdája, ami tulajdonképpen egy legénybúcsú volt. Egy meglepetés legénybúcsú vacsorát szervezett bátyjának, Clinton Barnum Seeley-nek, aki egy Sherry nevű lányt készült feleségül venni. Herbert, a szervező az estre egzotikus táncosnőt hívott, aki a 18 éves Ashea Wabe volt. Egy színházi rendezőt bérelt fel, hogy keressen olyan táncosnőt, aki levetkőzik.
Az egész valahogy kiszivárgott, mert Chapman kapitány parancsot kapott a körzetben, hogy tartson az esten házkutatást. Híre ment, hogy egy Little Egypt nevű táncosnőnek illetlen táncokat kell előadnia. A rajtaütésből nyomozás lett, mivel a partin több kiemelkedő ember vett (New York legjobb családjaiból) részt, és ez többek érdeklődését felkeltette. Így már érthető, miért nem szerette Spyropoulos, hogy mások is Little Egypt-nek nevezték magukat.

Fatima Djemille (élt 1921. március 14.-ig) részt vett az 1893-as Chicago-i Világkiállításon. Ő volt a témája két korai filmnek, Edison Coochee Coochee Dance (1896) és Fatima (1897) címűeknek.

 Fatima Djemille

 Egyiptomi táncosok 1893-ban (Chicagoi Világkiállítás). Mai szemmel már nem annyira felháborító, vagy erotikus hatást keltő látványt nyújt ez a három asszony. :)

Találtam régi felvételeket is:

 Little Egypt (Fatima Djemille) 1896-ból.

Little Egypt Dances for Edison (1896)

Fatima's Coochee-Coochee Dance (1896)

Little Egypt - Fatima (festmény 1882-ből).

Little Egypt

A századfordulón akadt egy-két magát Little Egypt-nek nevező táncos az amerikai éjszakai klubokban is.

"Little Egypt" táncosok

Egy könyv is megjelent Little Egypt igaz történetéről (mivel elég sok mese keringett ezekről a lányokról). Gondos kutatás után jelentette meg Donna Carlton rengeteg illuszrtációval. A köny címe: "Looking for Little Egypt".  A vidám leírás feleleveníti a történelmet és nagyon szórakoztató.

A könyv borítója.

 

Érdekesség Sol Bloom-ról:

 

Sol Bloom egy algériai faluból származott, mint huszonkét éves promoter került a Chicagoi Világkiállítsra. Az egzotikus tánc showt a párizsi világkiállításon látta 1899-ben, és annyira lenyűgözte, hogy kizárólagos jogokért tárgyalt egy könyvért, melynek címe: Algériaiak az amerikai kontinensen. A chicagoi világkiállítás volt a legkedvezőbb hely, hogy bemutassa őket. Bloom tartott egy ízelítőt a lányokkal Chicagoban, a Press Clubban, de valamilyen oknál fogva nem hozta el a zenészeket. A lányoknak viszont kellett a zene a tánchoz, így Bloom kiválasztott egy keleti hangzású dallamot, és eljátszotta zongorán.

Ez a dallam a "Hoochy Coochy", vagy "kígyóbűvölő" dal, amit már számtalan rajzfilmhez és B kategóriás filmekhez használtak és használnak, mint Közel-Keleti motívum. A dal az amerikai populáris kultúra része lett, és hamarosan dalszöveg is készült hozzá:

" There’s a place in France where the ladies do a dance
And the dance they do is called the hoochie-coo"

később átalakult:

" There’s a place in France where the ladies wear no pants
And the men go ‘round with their ding dong’s hanging down."...stb.

Sajnálatos módon Sol Bloom nem védte le a dalt és többször mások is kiadták. Legsikeresebb változata a "The Streets of Cairo" volt James Thorntontól.

Forrás: tudatbazis.sulinet, wikipedia, washingtonmo.com/1893/cairostreet, nightstick.azurewebsites.net

ADA-bál

December 20-án, öt nappal a születésnapi meglepetés táncunk után Körmenden, az ADA Hungária Kft. karácsonyi bálján léptünk fel. Mivel felkészültek voltunk, a születésnapi műsort adtuk elő egy pici változtatással, ugyanis itt jóval nagyobb táncterünk volt. A műsort én kezdtem az Ízisz-fátylas szólómmal, majd hárman folytattuk egy klasszikussal, shaabival és dobszólóval, ami itt is, mint máshol, nagy sikert aratott.
A táncunk előtt vacsorára is meghívtak bennünket, de mi nem igazán tudtunk enni, így ez nem volt szerencsés. Mindannyian csak belekóstoltunk az ételbe, és majdnem az egészet otthagytuk. Az öltözőnk a ruhatárban volt, elég szűkös helyen, de ezt is megoldottuk. Sajnos erről a fellépésről nem készültek fotók (vagy ha készültek, akkor nem jutottak el hozzánk), csak Kriszti készített egyet a vacsora előtt.

A képen Katival készülünk a "vacsorához".

Születésnapi meglepetés! :)

Egyik tanítványom, Nagy Kriszti izgatottan keresett meg azzal, hogy meglepetés táncot szeretne a bátyjának, Ernőnek születésnapjára. Nagyon örült neki, mikor elfogadtam a meghívást, így el is kezdtünk rá készülni.
Régóta tervezgettem, hogy csináltatunk egy egyenruhát a csoporttal, és a születésnap előtt pont elkészült Krisztié, Katié és az enyém is, így ez az alkalom arra is jó volt, hogy kipróbáljuk az új ruhát.  :)

Kiválasztottam három számot a születésnapra, és arra is alkalom adódott, hogy egyszer megnézzük a helyszínt. Sajnos elég kis hely volt a tánchoz, de örülök, hogy láttuk, így fel tudtunk rá készülni. :) Igazából alig fértünk el hárman, de megoldottuk.

A születésnapi bulit vasárnap tartották, Kriszti fél 7-kor "összeszedett" minket, és mentünk a helyszínre.
Jó kedvünk volt, és a meglepi tánc is kalandosan indult. :) Mivel csak egyetlen lány volt, akit Kriszti beavatott, az ablakon kellett bemásznunk, hogy ne vegyenek észre a többiek. Vicces volt! :)

 mászunk, nem betörni megyünk....:)

Próbáltunk csendben öltözködni, és izgultunk, nehogy valaki benyisson a szobába. Rögtön a szobából nyílik az előtér, ahol a fiúk ültek, és ott kellett táncolnunk. A beavatott elindította a zenét, mi pedig kezdtük a műsort.
A meglepi összejött, a fiúk és az ünnepelt nagyon örültek. A tánc után mondták, hogy nagyon tetszett nekik.
Picit még maradtunk, megkínáltak innivalóval, születésnapi tortával, aztán indultunk haza.

Pár fotó is készült a tánc után, bár nem igazán jó felvételek, egyet-kettőt megosztok....

balról: Nagy Kriszti, Balogh Kata, én

balról: én, Ernő - az ünnepelt, Kata, Kriszti

Egy hastáncos hétvége Sopronban II. rész (beszámoló a Hastáncvilág internetes oldalra)

Zsűri szemmel
beszámoló II. rész

szerző: Shamila

Ahogy a táncosokat és a zsűrit figyeltem a II. Kelet Csillaga Hastáncversenyen, arra gondoltam, hogy felteszek egy-egy kérdést a zsűritagoknak a versennyel, versenyzéssel kapcsolatban. Egyszerűen kíváncsi voltam, de más táncosoknak, oktatóknak is érdekes vagy tanulságos lehet a válasz. Előfordulhat, hogy valaki ettől kap kedvet a jövőben a versenyzéshez.

Ajánlod-e minden hastáncosnak a versenyzést?
Hayet:
- Azoknak ajánlom a versenyzést, akik szeretnének hozzáértőktől visszajelzést kapni. A versenyek arra is jók, hogy fellépési tapasztalatot gyűjtsenek a táncosok, ettől sokat fejlődhetnek.

Szerinted mi a legfontosabb egy táncos megjelenésében?
Hayet:
- A külsö megjelenésre gondolsz, vagy a verseny kritériumaira?
A verseny kritériumaira gondolok elsősorban.
Hayet:
- Én az alábbiakat nézem: A tiszta, precíz tánctechnika. A zene és a tánc összhangja, vagyis zene interpretáció. A kifejezés, vagyis az arc és a mimika összeillek-e a tánccal és a zene hangulatával. A külső megjelenés, ami a kosztüm (pl. stílushoz illő legyen), a haj és a sminkből tevődik össze. A közönséggel való kommunikáció bizonyos táncstílusokban. A koreográfiáknál a térhasználat, formációk és változatosságot tartom fontosnak. Az improvizációt - ami lényegesen nehezebb és függ attól is, milyen passzban van a táncos, viszont sokkal több energiát tud adni, ha jó napja van az illetőnek. És még valami, amit nem lehet megtanítani. Van, akinek van, van, akinek nincs: a pozitív kisugárzás és karizmatikus személyiség. Ha ez megvan, akkor az előzőeket nem is figyeli annyira az ember.

Mint zsűritag, mi a véleményed, üzeneted a versenyzőknek? Mi az, amit javasolsz minden indulónak egy verseny felkészülésnél, amire nagyon fontos odafigyelni
Kecskeméti Antett, Kahena:
- Én elég szigorú zsűrinek tartom magam és főleg nagyon őszintének. Szerintem "jópofizásból" nem tanul az ember. Összetett pontrendszer alapján értékelek. Nézem elsősorban a megjelenést (ruha, haj, smink) és kisugárzást (mosoly, mimika, kommunikáció a közönséggel). Ezen felül nagyon fontos a tánctechnika (spicc, kézfej, karok, csípő, rázás, felsőtest) és az, hogy a versenyző tisztában van-e a stílusokkal és a zeneelmélettel. Versenyzőknek azt tanácsolom, hogy olyan koreográfiával induljanak egy versenyen, amiben minél több tudásukat meg tudják mutatni, hogy a zsűrinek legyen mit értékelnie. Legyenek magabiztosak, mosolyogjanak és adjanak a külsőre! Egy szép ruha, smink, ékszer már fél siker. Emellett minden hastáncosnak javaslom, hogy látogassanak el egy-két alap balett órára. Sokkal szebb lesz a tartásuk, ezáltal a táncuk is!

Azt már említetted, hogy nagyon szeretsz zsűrizni, pár mondatban összefoglalnád, miért?
Lehotai Lívia:
- Igen, valóban nagyon nagy élmény egy verseny, az asztal innenső oldalán is! Először is igen nagy megtiszteltetés minden alkalommal, ha a szervezők megtisztelnek egy ilyen meghívással és a táncosoktól is, hogy részt vesznek ezeken a versenyeken, ahol én is a zsűri tagja vagyok. Óriási érzés átélni ezeket az alkalmakat, teljesen magával ragadó és élményekkel, érzésekkel, energiával, pozitív töltéssel teli. Fantasztikus érzés követni a táncokat, és a táncosokkal és általuk átélni ezt a csodát. Az, amivel a nézőket, és a zsűrit megajándékozzák, messze-messze túlmutat a versengésen. Persze van egy plusz feszültséggel teli töltése is, ez egyes táncosoknak külön jót tesz, és segít a maximumot kihozni belőle, másokat korlátoz, és fölösleges stresszel terhel. Ám mindkettő profitál belőle, ki így, ki úgy. Ha annyit, hogy egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy lazán, magabiztosan kezelje a stresszhelyzeteket, már jó "szolgálatot" tett egy-egy ilyen rendezvény. Ha pedig az előadás közben szárnyakat kap, ugyanezekkel a szárnyakkal ajándékozza meg a szemlélőt, - és a zsűrit is. Ha pedig a zsűri tagjai meglátásaikkal, véleményükkel, tanácsaikkal csak egy picit is tudnak segíteni az úton - a tánc útján - máris óriási dolog, hatalmas csoda történik meg egy-egy ilyen alkalommal. Nos, ez óriási élmény, zsűritagként is.
Mennyire fontos szerinted az összhang a versenyző zenéje, megjelenése, ruhája, ékszere, sminkje, haja között? A kiegészítők, mint az ékszer, smink, haj mennyire fontos?
Lehotai Lívia:
- Nos, a legeslegfontosabb ezekből a szempontokból, hogy az a bizonyos összhang meglegyen a zene és a ruha, megjelenés között. Nem az a fontos, hogy méregdrága fellépő kosztümökben álljanak színpadra a táncosok, de igenis legyen a zenéhez és a tánchoz passzoló, emellett nyugodtan lehet akár szerény, szolid is, ha a harmónia megvan, akkor ez a pont az én számomra már megnyerve. Az ékszer, a haj, smink szintén a megjelenés része, kívánatos, hogy ez is a tánchoz és hát, az alkalomhoz illő legyen. A táncosnak véleményem szerint meg kell tisztelnie a színpadot azzal, hogy külső megjelenését is "díszbe öltöztesse" ahogy a lelkét is, bár a személyes véleményem itt is az, hogy természetesen azért ennek is harmóniában kell lenni a személyiséggel is és nem az extravagancia, vagy a luxus a lényeges. Legyen alkalmi, legyen szép, legyen felemelő, - emellett lehet szerény vagy szolid is, de ha táncolni áll az ember közönség elé, testét lelkét ünnepibe kell öltöztesse, hogy a produkció kívülről belülről "komplett" legyen. A ruhához meg kell még jegyeznem, hogy személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy csoportos táncoknál, különösen egy versenyen - de szerintem nem csak versenyen - igenis legyenek csoportos kosztümök vagy legalább egymással harmonizáló ruhák. Nagyon el tudok keseredni, mikor olyan produkciókat látok színpadon, ahol összevissza szedett-vedett ruhákban vonul ki sok-sok szóló táncos, ahol az az érzése az embernek, hogy mintegy véletlenül verődtek össze táncolni. Egy egységes vagy legalábbis harmonikus színpadkép igenis fontos egy vizuális élményhez.
Ha valakin látszik, hogy izgul, mennyire befolyásolja a pontozást?
Lehotai Lívia:
- Nos, ez is összetett dolog, és ahogy már írtam erről, különböző dolgokat hozhat ki az emberből. Van, akinek egy kis izgalom kifejezetten jót tesz. "Nyom" egy kis adrenalint és ez akár szárnyakat is adhat. Persze az igazi szárnyalás akkor "történik meg", ha a táncos meg tud feledkezni arról, hogy zsűri előtt, versenyen táncol, és mindentől és mindenkitől függetlenül át tudja adni magát a táncának. Ez az igazi, és főleg profiban, ettől lesz különleges egy produkció. Hogy konkrétabban is válaszoljak, nos, ha az izgulás a technika és a hangulat, érzelmi kifejezés rovására megy, akkor ez sajnos a pontozásban is megjelenik. Egy versenyen az kerül pontozásra, amit ott, akkor lát az ember. Ha valaminek nem sikerül "kijönnie" az izgulás miatt, ugyanolyan tréningezni való, mint a produkció bármelyik összetevője. Szeretetteli tanácsom tehát a versenyzőknek, hogy - mivel az izgalom természetes velejárója minden stresszhelyzetnek - igyekezzenek barátságba kerülni vele, és ennek az energiájával tovább tölteni a táncukat is és akkor valóban megtörténik a csoda.
Mint zsűritag, Te mit tartasz fontosnak egy versenyen egy táncosnál? Mennyire vagy szigorú egy kezdőnél, illetve egy profinál?
Tóth Csilla:
- Nekem azon felül, hogy természetesen nagyon fontos a versenyző "technikai" felkészültsége, pl. zene és táncstílus összhangja, helyes technika, térkihasználás, lábtartás, kéztartás, stb.,…talán a legfontosabb, hogy élvezze a táncot, ezáltal a kisugárzása is teljesen más lesz. Kinyílik a közönség és a zsűri felé és ettől lesz szerintem magával ragadó egy produkció. Ezzel lehet a közönséget és a zsűrit is igazán megfogni és természetesen, mint zsűritag teljesen máshogy nézem az amatőr és a profi kategóriát, teljesen más fejlődési folyamatban vannak a versenyzők. Nagyon örülök, hogy a zsűri nyitottan, őszintén és kedvesen válaszolt a kérdéseimre. Remélem, mindenki megtalálja benne azt, ami számára fontos, vagy érdekes. Én pedig további sikereket és jó versenyzést kívánok mindenkinek!

Beszámolómat a rendezvényről itt olvashatjátok el! (kattints!) 
Csuka Adrienn Shamila

Egy hastáncos hétvége Sopronban I. rész (beszámoló a Hastáncvilág internetes oldalra)

III. Soproni Tánckavalkád, II. Star of The Orient Hastáncverseny és workshop
beszámoló 1. rész

 Tóth-Sebestyén Ibolya és Tóth Kata idén is megszervezte a Tánckavalkádot, a Kelet Csillaga hastáncversenyt a soproni Hotel Fagusban. A Nyugat-magyarországi rangos, hastáncos eseményen Csuka Adrienn Shamila képviselte a hastáncvilágot. Alábbiakban az ő írását olvashatjátok.

 Csoportkép a gála után. Álló sor: az Ízisz Mozgásstúdió táncosai középen, Hayet a baloldalon, Lehotai Lívia a jobb oldalon, ülő sor baloldal: Kecskeméti Anett Kahena, jobb oldal Tóth Csilla.
 
Első nap - a verseny

Már délelőtt 10-kor, az érkezésünkkor majdnem minden előkészülettel végeztek. A bejáratnál történt a regisztráció, és az előtérben az árusok szinte már mindent kipakoltak. Volt keleti bazár, orientális fotózás, tombola. Az öltözőben, ahol az asztalokra kitett névtáblák jelezték a fellépők neveit, már sminkeltek, készülődtek a délelőtti nevezők és táncosok. A nézőtér is majdnem megtelt. A versenyzők az ország egész területéről érkeztek, és neveztek a határon túlról is.
A zsűri idén is nemzetközi volt, hiszen Hayet, aki Taha Moussa hastáncoktatói képzésén is oktat, Bécsből tisztelt meg bennünket. Budapestről érkezett Kecskeméti Anett - aki nemzetközileg elismert táncos és a 2010-es Miss Hastánc Hungary győztese -, és Tóth Csilla, aki Hastánc Európa Bajnok címmel büszkélkedhet. A zsűri negyedik szakmailag elismert tagjaként Lehotai Líviát üdvözölhettük Sopronból, akinek egyik mestertanára Sahra Saeeda volt.

Kezdés előtt körülnéztem az előtérben kialakított színes keleti bazárban. Szebbnél szebb kiegészítők, ruhák, kellékek díszelegtek az asztalokon és csábították a táncosokat, többek között engem is. Néha még a hangzavar is egy igazi keleti bazárra emlékeztetett. Az egyik sarokban éppen Tóth Péter igazgatta az állványokat, és készítette elő a terepet az orientális fotózáshoz, ami később elég sok táncost csábított magához.
A Hotel egyik termében alakították ki azt a részt, ami színpadként szolgált a fellépők számára. Nagyon szépen, ötletesen lett megoldva, két oldalt, ahonnan a táncosok érkeztek, nagy függönyök takarták a bejárást. Az ajtók az öltözőből egyenesen ide vezettek, nagy volt a nyüzsgés. A levegőben is érezni lehetett a verseny előtti izgalmak energiáit. Egyesek gyakoroltak, mások a mellékhelység tükrei előtt sminkeltek, majd hamarosan egy női hang kiáltott, hogy 10 perc múlva kezdés.
A nap házigazdájaként egy jó megjelenésű, nagyon kellemes hangú, kedves fiatalembert, Horváth Andort, a soproni Petőfi Színház színművészét láthattuk, hallhattuk.
A verseny a gyermek és tini versenyzőkkel indult délelőtt, majd a nyílt színpad következett, ahol versenyen kívül mutathatták be táncaikat a fellépők, többek között én is. Igaz, hogy nézőként és a Hastáncvilág munkatársaként voltam jelen a rendezvényen, de egy táncos szerintem nehezen tud egy helyben ülni és nézni, ha mindenki más táncol. Így három és fél percre én is felvettem a fellépő ruhámat.   A nyílt színpadi rész alatt, illetve az azt követő szünetben összesített a zsűri. A szünet után eredményhirdetéssel indult a következő „felvonás”, ami már a délutánba nyúlt.

Még két kategória volt hátra korosztály szerinti bontásban, a felnőtt I., majd felnőtt II., ami ugyanúgy zajlott, mint az előző rész, a folytatásban nyílt színpaddal, szünettel és eredményhirdetéssel.
Ügyesebbnél ügyesebb táncosok, csoportok táncoltak sorban szebbnél szebb ruhákban, különböző stílusokban. Természetesen mindenkinek más az ízlése. Láttam olyan előadókat, akik engem is lenyűgöztek gyönyörű kiállásukkal, tartásukkal, profizmusukkal, emellett csodaszépek voltak. De olyan produkciót is láttam, ami – és azt hiszem, ez természetes - engem valamiért nem fogott meg.
A versenyzők között akadtak olyanok, akik kíváncsiságból neveztek, hogy megtudják, hol tartanak, mi a szakma véleménye róluk. Voltak „megrögzött” versenyzők, akik nagyon szeretik az adrenalint, a verseny izgalmait, rendszeresen viszontlátjuk őket versenyeken. Valamint olyanok is megjelentek, akik folyamatosan bizonyítani akarnak, és minősítéseket gyűjtenek.
A nézők többségét a versenyzők hozzátartozói tették ki, akik nagy izgalommal nézték végig a versenyt, és a versenyzőkkel együtt izgultak a minősítésért. Állt három fiú az ajtóban, akik nem tudtak betelni a gyönyörű hastáncos nők látványával. Én személy szerint eléggé elfáradtam abban, hogy délelőtt 11-től késő délutánig a táncosokat néztem, úgyhogy le a kalappal a zsűri előtt, akiknek órákon keresztül figyelnie kellett, és szakmailag értékelni. Aki még nem zsűrizett, nem tudja, hogy ez elég nagy munka és felelősség is. És ezek után még – a jegyzetek segítségével – emlékeztek azokra a táncosokra, akik a verseny után a véleményüket és az értékeléseiket kérték.
A hosszú nap végét a gála koronázta meg, ahol a szervezők csoportjain kívül a zsűri is táncolt, de fellépési lehetőséget nyert az Oriental Dreams és Hadlaczki Judit is, valamint a műfajában többszörös Világ-, Európa-, és Magyar Bajnok Dirty Dance csapata. Meglepetés produkciókból sem volt hiány, a nyitó számot például Körei Katalin kísérte élőben előadott énekével. A gálára sokan ottmaradtak a versenyzők közül is, leginkább a szakma szerelmesei voltak kíváncsiak, és nagyon elégedettek távoztak.
Összesítve egy jól megszervezett rendezvény részesei lehettünk sok táncossal, és elégedett nézőkkel.

 Egy-két visszajelzés nézőktől és versenyzőktől:

„Az előkészületek is nagyon rendben voltak, Ibolyától folyamatosan rengeteg infót kaptunk, bármi kérdés volt, azonnal válaszolt. Amikor idejöttem, mindenki segített nekem útba igazodni, rögtön találtam öltözőt, helyet, mindent. Nagyon korrekt, tökéletes minden.” Bánhidi Zsófia, egy versenyző Agárdról.

„Izgulok. Szeretem a versenyt és az adrenalint egy évben háromszor-négyszer. Nem a jó helyezés miatt, csak megmutatni azt, amivel lelkesen készültem.” Gyürü Zsuzsa Vépről.

„Nagyon meg vagyok elégedve a rendezvénnyel, én a lányom miatt jöttem, aki a Shiraz étteremben is táncolt, és nagyon szereti csinálni. Meg vagyok elégedve, sok helyre kísérem a lányomat más versenyekre, ez jól van megszervezve.”  Egy versenyző, Szűcs Claudia édesanyja Budapestről.

„Tetszik a verseny, csak nagyon hosszú, picit már unom. Én a feleségemet kísértem, már nagyon várom a produkcióját.” Czech Gyula Kőszegről.

Második nap - workshopok

Egy ilyen rendezvény arra is jó, hogy jobban megismerjék egymást a táncosok. Én is rengeteget beszélgettem, sok ismerőssel találkoztam. Mivel másnap szakmai nap volt és nagyon jó workshopok, többen ott éjszakáztunk Sopronban és csak másnap utaztunk haza. Ilyenkor természetesen a helybéliek tudják a legjobban kihasználni és látogatni a táncórákat.
Délelőtt Kecskeméti Anett Kahena melaya workshopján vehettek részt a stílus iránt érdeklődők. A melaya az alexandriai kikötők hangulatát idézi, ahol kacér hölgyek csábítják a matrózokat. Ez a huncutság, vidám és kacér tánc nagyon jól illik Anett karakteréhez. Az óra hangulata vidám volt és lelkesen tanultuk meg – úgy, ahogy – a három perces koreográfiát.

A délutáni első workshopot Tóth Csilla tartotta, és a felső-egyiptomi saidi stílussal foglalkoztunk. Részletesen belemerültünk a technikába, és megnéztük a bot használatát. Majd vettük a tipikus mozdulatokat mindjárt kombinációban, ahogy majd a koreográfiában is szerepel. Én személy szerint imádom a saidi   játékosságát. A zene is nagyon tetszett, nagyon élveztem, és Csilla finom, nőies stílusa, bája, kedvessége még tetézte az egész jó hangulatát.

Az utolsó workshopon, Hayet beledi óráján már mindenki rendesen elfáradt. Szerencse, hogy ez volt az utolsó, itt már nem kellett annyira koncentrálni. Az órát elmélettel kezdtük. Hayet részletesen beszélt arról, mi is a beledi, elmondta, hogy ez egy improvizatív tánc. Az első két számra Hayet improvizált, mi pedig lekövettük, aztán aki akart, teljesen ellazulhatott, mert utána mi következtünk. Különböző beledi zenékre – lassúra, gyorsabbra - improvizáltunk, próbáltuk belülről érezni a zenét, és hagytuk, hogy a csípőnk úgy mozogjon, ahogy a zene irányítja –, persze azért illett a tipikus beledi mozdulatokat használni.
Édes fáradtsággal és stíluskavalkáddal gazdagodva hagytuk el a tánctermet, és mindenki ment tovább a maga útjára.

A következő részben többek között megtudhatjátok azt is, mi alapján pontozott a zsűri!